Új mindenes gyűjtemény 6. 1986

Kardos István: Körtvélyes-Hárskút

fel a figyelmet, hogy ez a paladomborzattal barázdált, északi, nyugati, déli irányból mészkó'hegyek láncolatával övezett vidék, a Torna patak forrásvidéke már az őskor emberének is jó szállást adott. Erről tanúskodnak azok az őskori leletek, amelyeket a környék számos helyén találtak: mint említettük, a Szent Anna-kápolna térségében is. De később laktak e vidéken szkíták, kelták, időszámításunk kezdetén az előbbiekkel keveredő kvádok, majd az 5. században hunok. Attila 453-ban bekövetkezett halála után a keleti germán gepidák vették birtokukba ezt a területet is. Hatalmukat az avarok döntötték meg 567-ben, akik később különféle etnikumokba s köztük a honfoglaló magyarságba is beleolvadtak.

1 E felsorolással csupán azt kívántuk érzékeltetni, hogy ez a vidék az évezredek folyamán számos nép fiainak adott otthont, ez a vidék is része volt a népek és kultúrák kárpátmedencei áramlatának. Témánk kapcsán elégségesnek tartjuk az ezredforduló utáni időkkel kezdeni történelmi visszatekintésünket. Elsősorban a vidékünk falu-, illetve települési rendszerének kialakulásában kimutatható néhány sajátosságra hívjuk fel a figyelmet. Számos történelmi, régészeti, nyelvészeti tanulmány egyértelműen bizonyítja, hogy a 9. század végén a Kárpát-medencébe jövő magyarság a különféle etnikai töredékek mellett többnyire szláv lakosságot talált új hazájában. Arra viszont nincs bizonyítékunk, hogy a Torna patak völgye akár csak szórványosan is lakott lett volna a 9. században. A magyarság itteni megtelepülésének az volt a későbbi időkre is kiható sajátossága, hogy nem valamelyik magyar vagy kabar törzs szállta meg a völgyet, hanem az ún. törzsek közti szabad populáció: olyan népcsoportok jöttek a völgybe, amelyek nem tartoztak egyik törzs kötelékéhez sem. Ez a nem minden vonatkozásban előnyös állapot kényszerítette őket, hogy szabad, a törzsi viszályoktól mentes teiületekre vonuljanak. Ilyen területek természetesen a perifériákon voltak, északi irányban is. Ezzel magyarázható, hogy a Torna patak völgye viszonylag nagyon korán, már all. században benépesült. Persze az is igaz, hogy az elsődleges megtelepülés és a falumagvak kialakulása között a terepviszonyok sajátosságai ellenére is volt némi időbeli eltérés. Hiszen a magyarság zöme a honfoglalás után még sokáig — más nomád és félnomád népek életrendjéhez hasonlóan — kétszállásos rendszerben élt (nyári szállás, téli szállás). Más területek nyújtotta analógiák alapján úgy véljük, hogy az első falujellegíí települések itt is legfeljebb csak a 12. század derekán alakultak ki, többnyire a korábbi téli szállások helyén. A tartós letelepülés folyamata párhuzamos volt a központi hatalom megszilárdulásával, és egyezett annak akaratával. A változások mozgató rugói az új hatalmi intézmények voltak. Ezek között meghatározó szerephez jutottak a várispánságok, amelyek éppen a szabad területeken alakultak ki, s egyben fennhatóságuk alá rendelték e területeket. A Torna patak völgye mint szabad terület falvaival, lakosságával együtt már a 12—13. század fordulóján a tornai királyi várispánság tartozékává vált. Ezzel a változással a völgy lakóinak korábbi viszonylagos kötetlensége véget ért. Számos falu neve — mint Udvarnok, Méhész, Alma, (Almás, Tornaalmás), Körtvélyes — már a királyi udvarhoz való kötődést fejezi ki: jelzi az udvarnak szolgáltatandó j avakat.

2 A királyi várrendszerek — ha mégoly jelentős szerepük volt is a századforduló táján a központi hatalom megszilárdulásában — nem voltak tartósak. Az országon belüli viszályok, adományozások stb., révén fellazultak, majd széthullottak. Az újabb változások nagyon hátrányosan érintették 12