Új mindenes gyűjtemény 6. 1986

Angyal Bél: Nádvágás és a nád fölhasználása Gútán

Gúta környéke a múlt század második felében lendületet kapó lecsapolások eló'tt nyílt vízfelületekkel, nádasokkal és rétekkel borított terület volt. Az itt lakók gazdasági életében nagy szerepet játszott a nád. A laposokat, ereket, tavakat ellepő hatalmas nádasokból évente sok ezer kéve nádat termeltek ki, amiből jelentó's bevételük származott. A lecsapolások nyomán eltűntek a nádasok, ma már a nádvágásra és a nád fölhasználására csak az idősebbek emlékeznek. Dolgozatomban igyekszem képet adni a nádnak a múlt században, a nagy lecsapolások megkezdése előtt a gútaiak életében játszott szerepéről, jelentőségéről a rendelkezésemre álló források alapján. Ezután a még föllelhető tárgyi anyagra és az idős emberek emlékezetére támaszkodva

1 mutatom be a nád kitermelését és fölhasználását. A történeti forrásokat, amelyekre az alábbiakban hivatkozni fogok, betű szerint idézem, az adatközlők témámra vonatkozó szóhasználatát pedig igyekeztem fonetikusan, azaz hangzás szerint lejegyezni. Nádkitermelésre vonatkozó adatok a 19. századból A nád nagy jelentőségét bizonyítják a múlt század első feléből ránk maradt tanácsi jegyzőkönyvek, amelyek bőven tartalmaznak náddal kapcsolatos adatokat.

2 Az alábbiakban elsősorban ezekre támaszkodva mutatom be a nádnak a gútaiak életében játszott szerepét. Az 1828/29. évi jegyzőkönyv 24. tárgypontja arról tudósít, hogy a „kikeleti Nádasokat" 110 „nyilasra" osztották föl. A 26. számú bejegyzés szerint az említett nádasokból ,,a Város számára 16 Nyilasbul 1110 kéve nádat" vágtak. A megmaradt nyilasok felől így rendelkezik a ,, Város Gyüllése": ,,No 94 nad nyilassait anyival inkább el kellene adni hogy a Váras Cassájába semmi pinz nem lévén szükséges lenne az innen beveendő Pénzt a hátralevő Méltoságos Uraság két Esztendőbeli Arendainak pótulására"

3. 1841. november 21-én a város gyűlésének 20. szám alatt hozott határozata elrendeli ,,a Bszakállosi Pusztához'

1 tartozó Erekben a Nádak le vágatását, és béhordatását. . . helyet biró gazda, az uraság Nádja levágására el menjen minden 1. egész helyre 180. fél helyre 90-egy egész fertály r e pedig 45 kéve Nad lévén vagandó".

5 A tanácsi jegyzőkönyvek beszámolnak arról is, hogy a város vezetősége az időjárástól és a vízviszonyoktól függően minden évben meghatározta a lakosok által közösen birtokolt „hely számra osztani szokott", „birtok szerént kiosztott" nádak „feli nyilalásának" időpontját (november és február között), és a nyilalók személyét, majd az összes házhellyel bíró jobbágyot kirendelték a nádasokhoz, hogy jelenlétükben kiosszák a nyilasokat, és elkezdődhessen a nádaratás.

6 A gútai határban kitermelt hatalmas mennyiségű nád részben kielégítette a környező mátyusföldi helységek lakóinak a nádszükségletét is. 1811-ben „Farkasd Mező Városa könyörög, hogy egynéhány kéve náddal segétse őket ezen város".

1 1830-ban pedig „a Séllei Közönség Ellöljárói. . . Tüz altal károsodott Lakossainak számára födelnek való nádért esedeznek".

9

, A „köz árverés szerint eladatni" szokott nádnyilasokból is vásároltak a mátyusföldi helységek lakói, erre mutat két adat az 1829/30-as tanácsi jegyzőkönyvből. „Váras Birája előadja hogy Szabó László, és Varga János tanátsbéli urakra bizván kis szigeten a Molnár Josejf akla mellett levő holt vágh nádjának, ugy szinte Madari aklánál levő két Csücsök vesszőnek eladását, a nádat 45 ftokon, a vesszőt pedig 15 fkon mind a kettőt egyben véve 60 fkon egyesség szer ént Baranyai Ferentz és Roka János Zsigárdi lakosoknak eladták 106