Új mindenes gyűjtemény 5. – A komáromi múzeum száz éve
A múzeum története - Fehérváry Magda: Az egyesületi keretekben működő múzeum ( 1886-1945)
az általuk adományozott összeg felhasználását. 5 3 Ez alapján az 1889. május 5-i rendkívüli közgyűlés határozatot hozott az alapító tagsági díjak ez irányú felhasználásáról is. 5 4 A személyi viszonyok ugyancsak jelentősen befolyásolták az egylet tevékenységét. Mint bármely más vidéki történeti-régészeti egyletben, úgy a komáromiban is a múzeumi munkában tapasztalatlan, jó szándékú érdeklődők dolgoztak. Ekkor még az egyetemeken nem folyt múzeumi szakemberképzés, ezért mindenkinek magának kellett végigjárnia a tapasztalatszerzés útját, amit gyakran nehezítettek a személyi cserék is. Komáromban az egylet négy tisztviselője a bencés gimnázium jól képzett tanári karából került ki. Közülük Magyary Szulpícz, az egylet könyv- és levéltárosa 1887 tavaszán súlyos betegen elköltözött Komáromból, s az év július 2-án meghalt. Helyét nem töltötték be, a régiségtárőr látta el az ő munkáját is. Az egylet fennállása alatt a legtöbb változás a pénztárosi poszton történt: itt 1886 és 1889 között évenként cserélődtek a tisztviselők, majd 1889 januárjában Unger Kálmán segédtisztviselő vette át az egylet pénztárát, és 1897 januárjáig folyamatosan megmaradt az egylet szolgálatában. A régiségtárőr, Hevesi Bernát 1886 decemberétől 1888 januárjáig állt a régiségtár élén, majd egy évig még pénztárosként dolgozott az egyletben. A tisztviselők közül egyedül Gyulai Rudolf volt az, aki 1886-tól 1897-ig folyamatosan dolgozott: az egylet gyűjteményének megalapozása mellett 1886—1897 között titkárként működött, majd 1888-tól rábízták a múzeum (régiségtár, könyv- és levéltár) gondozását is. A múzeumi gyűjtemény gondozásához 1889-ben Konkoly Thege Balázs jogászt, 1890-ben pedig Konkoly Thege helyett Marcsa György községi iskolai tanítót kapta segítségül. 5 5 A tisztviselők állományának áttekintésekor azt tapasztalhatjuk, hogy az egylet mindennapi teendői fokozatosan Gyulaira hárultak, akinek végül a titkári teendőkön kívül a többszres gyűjteményt is gondoznia kellett. Ez egy ember számára azért is súlyos teher lehetett, mert az egyleti tisztségek csak tiszteletbeli megbízatások voltak, melyeket munkaidőn kívül végeztek. Az egylet évi kiadásaiban még arra sincs adatunk, hogy e tevékenységért valamelyik tisztviselő tiszteletdíjat kapott volna. Gyulai lelkesen és szorgalmasan dolgozott az egyletben, de az 1890-es évek elejétől minden igyekezete ellenére a város és a megye lakossága részéről közöny alakult ki az egylettel szemben. Az egylet tevékenysége fokozatosan hanyatlott, amit az sem ellensúlyozott, hogy 1897 tavaszán a gyűjteményt a Törvényszéki palotába költöztették, és ott kiállítás nyílt belőle. A Történeti és Régészeti Egylet vezetőségében már 1893-ban felmerült az egylet átszervezésének a gondolata. E gondolatot a tevékenység hanyatlása mellett az táplálta, hogy a Dunántúli Közmívelődési Egyesület keretében 1893-ban megalakult Komáromban a Komárom megyei és városi Közmívelődési Egyesület, amely a közművelődés terjesztése érdekében szintén céljául tűzte ki a megye honismereti adatainak és emlékeinek gyűjtését. A Történeti és Régészeti Egylet 1893. évi közgyűlésén az elnök felvetette, hogy ,,az egyesület az alakulóban levő közmívelődési egyesülettel valami módon szövetkezhetnék", de arra nincs adatunk, hogy ezt milyen formában tervezték, s történtek-e komolyabb lépések ez ügyben, mert az együttműködés végül is nem valósult meg. 5 6 Ezután 1897-ben merült fel újra az egylet újjászervezésének a kérdése, amikor Sárközy Aurél elnök április 26-án aláírási felhívást tett közzé, amelyben többek között ezt írta: 22
