Új mindenes gyűjtemény 5. – A komáromi múzeum száz éve

Mácza Mihály: Komárom a múzeumteremtés időszakában ( 1870-1913)

hozzászámítandó még a 3357 fős katonai helyőrség) 632 (4,8%) foglalkozott földműveléssel (szekeresgazdák), 7020 (53,68%) iparral és kereskedéssel, 1874 fő (14,8%) volt napszámos, 1139 (8,7%) értelmiségi keresetből élt, 398 az alkalmazottak és 2013 az egyéb foglalkozásúak száma. Nemzetiség szerint: 12 170 fő (93,2%) magyar, 515 (3,9%) német, 233 (1,8%) szlovák, 1 román, 2 ukrán, 3 horvát, 1 szerb és 151 egyéb nemzetiségű. Felekezet szerint: 7010 r. katolikus, 3761 református, 354 evangélikus, 1925 zsidó, 5 görögkatolikus, 20 görögkeleti és 1 unitárius. Komárom fejlődése csak az 1890-es évektől gyorsult fel, miután megépültek a várost közrefogó folyókat átívelő állandó vashidak, kiépült vasúti összeköttetése az ország nagyvárosaival és a Duna jobb partján fekvő Újszőny községet a városhoz csatolták 1896-ban, teret nyitva terjeszkedéséhez. A jobb parti városrészben fűrésztelep, nagy asztalosműhely, lenfonó gyár, selyemfonó gyár létesült, a dunai Erzsébet-szigeten 1898-ban hajógyár épült; 1901-ben felépült a városi gázgyár, 1902-ben a városi vízmű; az 1910-es évek elején a városban jéggyárat, egy kisebb vasöntödét és gépjavító műhelyt alapítottak. A város legnagyobb üzemévé az 1908-ban létesített tölténygyár fejlődött, amely az I. világháború éveiben három-négy ezer munkást foglalkoztatott. A múlt század utolsó évtizedeiben és századunk elején néhány új hitelintézet és állami hivatal is létesült a városban, ami szintén előmozdította fejlődését. Az 1910. évi népszámláláskor Komáromnak (a Duna mindkét partján) 22 337 lakosa volt, azaz a korabeli Magyarország közepes nagyságú vidéki városai közé tartozott. A századforduló Komáromjában elég jelentékeny értelmiségi réteg élt, amely a társadalmi és kulturális élet szervezésében meghatározó szerepet játszott. E réteg legszámottevőbb csoportját a megyei és városi közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban, a folyammérnöki és kultúrmérnöki hivatalban, a hitelintézetekben és a postán alkalmazott tisztviselők alkották, továbbá a városban működő egyházak papjai és az iskolák pedagógusai. Az 1868/XXXVI1I. törvénycikk alapján a korábbi felekezeti iskolák helyett Komáromban is közös elemi iskola alakult, amelyben az 1869/70-es tanévben kezdték meg az oktatást. Egy évvel a közös elemi iskola megnyitása után külön katolikus elemi iskola létesült a városban. A községi iskola keretében 1883 szeptemberében iparostanonc iskolát nyitottak. 1882-ben ,,nőipariskola" is alakult, amely később beolvadt az 1892-ben alapított polgári leányiskolába. 1896-ban polgári fiúiskola, majd 1901-ben Gadócon földművesiskola alakult. Miután 1851-ben megszüntették a nagy múltú Komáromi Református Kollégiumot, a város egyetlen gimnáziuma a hatosztályos bencés gimnázium maradt, melyet az osztrák önkényuralom éveiben négyosztályos algimnáziummá szerveztek át. Az 1880-as években mozgalom indult főgimnáziummá fejlesztése érdekében, amelynek eredményeként 1907-ben megnyitották V. osztályát, és 1908-ban felépült a főgimnázium épülete, amelyből 191 l-ben kerültek ki az első érettségizők. Az említett iskolákon kívül 1861-től a városban működött egy zeneiskola is. Ezekben az iskolákban számos kiváló képességű tanító és tanár működött, akik aktívan bekapcsolódtak a város kulturális és társadalmi életébe is. A város társadalmi és kulturális életének szervezésében jelentős szerepe volt a helyi sajtónak is. Komáromban a tárgyalt időszakban (1870-től 1913-ig) hosszabb-rövidebb ideig 38 különféle újság és folyóirat jelent meg. Ezek közül a jelentősebbek a következők voltak: Komárom (1875—1881), 9