Új mindenes gyűjtemény 5. – A komáromi múzeum száz éve

Mácza Mihály: Komárom a múzeumteremtés időszakában ( 1870-1913)

Komáromi Lapok (1871; 1880—1944), Komárom és Vidéke (1883—1885; 1904—1909), Komáromi Értesítő (1905—1909), Komáromi Hírlap (1897— 1904; 1907—1919), Komáromi Napló (1904; 1907—1908), Komáromi Újság (1901—1919), Komárommegyei Értesítő (1891—1904), Komárommegyei Hírnök (1884—1885), Komárommegyei Közlöny (1885—1896). A társas élet a város kávéházaiban, mulatóiban, vendéglőiben zajlott, a kiegyezés után pedig az egyre szaporodó társadalmi és kulturális egyesületek keretében is. A város legrégibb s egyik legjelentősebb kulturális egyesülete az 1863-ban alakult Komáromi Dalegyesület volt. 1869-től a város központjában bérbe vett, majd megvásárolt egy nagy kertet, abban hangversenyekhez, táncmulatságokhoz szükséges létesítményeket emeltetett, s gyakori rendezvényeivel a város társadalmi életének központjává tette a kertet. Miután ezt az egyesület 1894-ben kénytelen volt eladni az államnak, mert ott épült fel 1896-ban a Törvényszéki palota, a daloskör a város főutcáján vásárolt házban alakította ki új székházát. A Dalegyesület példája nyomán a városban egyházi énekkarok alakultak, valamint — szintén felekezeti alapon — jótékony nőegyletek, önsegélyző és ifjúsági egyletek, amelyek közül külön említést érdemel az 1896-ban alapított Katolikus Legényegylet. A város iparosai a céhrendszer 1872-es megszüntetése után ipartársulatokba tömörültek, majd 1888-ban létrehozták a Komáromi Ipartestületet. Az iparossegédek 1876-ban alakították meg saját egyletüket, a Komáromi Iparossegédek Önképző és Betegsegélyző Egyletét. Szintén 1876-ban jött létre a városban a munkásság első országos szervezetének, az Általános Munkás Betegsegélyző- és Rokkantpénztárnak a fiókegylete. A kilencvenes években Komárom munkásai megalakították a helyi szociáldemokrata pártszervezetet, a századforduló éveiben pedig az első szakszervezeti csoportokat is, amelyek keretében a század elején műkedvelő színjátszó csoport is működött. Komárom társadalmi életének jelentős tényezői voltak az 1872-ben alapított Rév-komáromi Torna és Tűzoltó Egylet, későbbi nevén a Komáromi Önkéntes Tűzoltó Egylet, valamint a város sportegyesületei: az 1875-ben alakult Komárom s Vidéki Csónakegylet, majd 1896-tól utódja, a Komárom Városi és Vármegyei Sportegylet, továbbá az 1900-ban alakult Komáromi Football Club (KFC). A tárgyalt időszakban Komáromnak nem volt állandó hivatásos színtársulata, de a városban gyakran vendégszerepeltek különböző színtársulatok, amelyek a vár előtti angolparkban épült nyári szabadtéri színpadon játszottak. Miután e színpadot 1911-ben lebontották, előadásaikat nyáron a katonai lovardában, a téli hónapokban pedig — már korábban is — a nagyobb vendéglők termeiben, a Katolikus Legényegylet székházában és a dunai híd lejáratánál álló fabarakkban tartották, ahol 1897-ben egy színielőadás szünetében vetítettek először filmet Komáromban, s amely később a város első mozija lett. A daljátékok, operettek előadásában több alkalommal közreműködött a helyi katonazenekar, amely egyébként önálló hangversenyeket is rendezett, és ünnepnapokon az angolparkban felállított zenepavilonban térzenével szórakoztatta a város közönségét. A helyőrség tisztjei részére tiszti kaszinó működött a városban, a módosabb polgárok pedig a még 1836-ban alapított városi kaszinóban találkoztak. Két közkönyvtár is volt a városban: a reformkorban alapított megyei könyvtár és az 1886-ban létesített városi népkönyvtár, amelyet a községi iskola tanítói kezeltek. 10