Új mindenes gyűjtemény 4. 1985
Püspöki Nagy Péter: A Csallóoköz vízrajzi képének története Strabó Geógraphikájától IV. Béla király koráig
határozás: „ugyanazon kis Dunától egészen a nagy Dunáig". 8 6 A „kis Dunára" mint helyi jelenségre számos példát sorolhatnánk fel. 8 7 A Csallóköz területén szerteágazó Duna egyes szakaszai rendes nevük mellett még kísérőnevet is kaptak. A Duna-ágak kísérőneve a kérdéses ág vagy folyás vízbőségétől, azaz a nagyságától függött. Ezeknek a kísérőneveknek a rangsorolását — esetleges módosításuk lehetőségének fenntartásával — most ekképpen látjuk: A legnagyobb vízbőségű Duna-folyások' neveit a latin nyelvű szövegek a ,folyó' értelmű fluviusszál egészítették ki. Általában ez volt a gyakorlat a Csalló, a Csiliz meg a Cseles esetében. 8 8 A fluvius nagyságjelző értelmének feltárása érdekében meg kell jegyeznünk, hogy a fluvius kísérőnevet a Csallóköz területén kívül a főmedrében folyó Duna neve mellé rendszerint kitették. A XV. században, amikor a Csalló megszűnt, a mai Kis-Duna medrének helyén feltűnt a Danubius fluvius, a Duna folyó. 8 9 A nép ajkán azonban a ,folyó' toldalék nem divatozott. A főágak nevét pusztán, mindennemű toldalék nélkül használták: Csalló, Cseles, Csiliz. A közepes vízbőségű Duna-ágak kísérőneve az ,-ér' volt, amely rendszerint együtt járt a megfelelő egyedi névvel. Dunaszerdahely határában ilyen volt az 1298-ban emlegetett Hum-ér vagy Humur, Áld-ér vagy Aldor, meg a Nagymagyarnál a Csallóból 1 kiszakadó és Tőkésnél visszatérő Beld-ér vagy Buldur. 9 0 Ezek az ,erek' általában 30 km-nél hosszabb Duna-ágak voltak. 9 1 A pontosság kedvéért itt egy megjegyzést kell tennünk. Amint a 90. jegyzetben láttuk, oklevélíróink a latin oklevelekben az ,ér' rangú vizeknek is — nyilván hosszúságuk miatt — rendszerint megadták a fluvius jelzőt. Ezek népi neve azonban mindenkor csak ér volt. A kisebb, mindössze egy-két falu határára kiterjedő vízfolyások neve egyszerűen ,víz': aqua. Ritkán, csak latinul fordul elő a folyásnak megfelelő ,pálya' (út): a meatus. A sekély, lassú folyású vizek magyarul használt neve: ,sár'. Ennek példája a Dunaszerdahely határában, 1298-ban említett Lapsár 9 2 Sok esetben azonban rendes folyóvizet kell értenünk a ,halastó' (piscina), sőt a ,folyóvizű mocsár' (palus) esetében is. Ez a szabály azonban kivételt is megenged. A Duna-ágak általános megjelölését szolgálja az ,ág' név, amelynek latin megfelelője a ramus és a bracchium. Ezek éppen úgy jelölhetnek hosszú és nagy vízbőségű Duna-ágakat, mint jelentéktelen kicsi vízfolyásokat is. 9 3 A fentiek olvasása közben felismerhettük, hogy okleveleink víznevekhez járuló latin toldaléknevei nem érték el a vízbőséget kifejező magyar víznévrendszer árnyaltsági fokát. Oklevélíróink a fluvius toldalékot egyaránt kitették a nagy vízbőségű főágak és a közepes vízbőségű erek mellé. Hasonlóképpen nem tettek különbséget a kis élő vízfolyások és az elsárosodott, kihalófélben lévő folyások közt. Mindkettőhöz a ,víz' értelmű aqua kiegészítő nevet kapcsolták. Véleményünk szerint oklevélíróink azért nem törekedtek árnyaltabb latin toldaléknevek alkalmazására, mert az amúgy is feljegyzett víznév pontosan és közérthetően kifejezte a víz nagyságrendjét. A víznevek felvázolt rendszerének ismeretében már választ adha85
