Új mindenes gyűjtemény 4. 1985
Püspöki Nagy Péter: A Csallóoköz vízrajzi képének története Strabó Geógraphikájától IV. Béla király koráig
alatt kezdődött, és lényegében a Gúta déli határát jelző Császta erénél végződött. Ez az a nagy mocsár,' amelyről IV. Béla király 1252-ben a turóci premontrei konventet megalapító aranybullájában két helyen is megemlékezik. Először ezekkel a szavakkal: „a Vág folyó Sempthey várnál kezdődő szakaszán egészen a mocsarakig, melyekbe ama folyó alászáll.. " r i Másodszor a Sala föld leírása során elmondja, hogy annak határa „Sygarth fia Jakab földjéhez kapcsolódik, és onnan a nagy folyó vizű mocsáron át leereszkedik a Sampsa nevű nagy állóvizes mocsárhoz, és onnan egy nagy vizes területen át Zakálashoz ér, és annak határaival közösen halad, majd eléri a Dudvágot, és ama folyón felfele a Feldeges nevű helyig halad .. Az állóvizű mocsár latin neve stagnum. Stagnoza alakban dűlőnévként még ma is találkozunk vele Gúta határának déli oldalán. 7 5 A Vágköz nyugati és déli oldalát a XII. századtól a Duna fő ágai alkották. Pozsony és Komárom megye közös határát a Vágköz nyugati oldalának északi részén a Csalló, majd a ma már Alistál határába olvasztott Tőnye és Patas közt pedig a Csiliz és a Cseles egyesült medréből kiszakadó Megye-ág alkotta. Pozsony és Győr megyét a Csiliz, Győr és Komárom megyét — vagyis a Vágköz délnyugati oldalát — pedig a Cseles Patas és Csicsó közti szakasza választotta el. (Lásd a 8., illetve a 5. és a 6. ábrát.) A Vágköz északi oldalán a XIII—XIV. században a Dunának semmiféle folyása, medre nem volt. Ezt az állításunkat nemcsak a fenti mocsárral tudjuk igazolni, hanem két nagyon egyértelmű és egykorú bizonyítékkal: Először a Vág folyó önálló torkolatával Komáromnál. Első említése Wagetuin alakban már 1075-ből ismert, XI. századi fekvésével később fogunk foglalkozni. Itt csupán annyit emelünk ki, hogy a Vág a XI. században Gúta és Komárom közt már önálló mederben folyt. 7 6 Másodszor: azt a tényt, hogy Nyárasd, Gúta és Komárom vonalán a XIII., században és előtte a Dunának semmiféle ága nem folyt, a legszembeötlőbben a Dudvág folyó alsó szakaszának történetével igazolhatjuk. Bocsássa meg a kedves olvasó, hogy azt a különféle korokban sokféleképpen értelmezett kérdést, hogy különféle patakok összefolyásából hol kezdődött a Dudvág, vagy volt-e saját forrása, ezen a helyen nem tisztázzuk. Állapodjunk meg abban, hogy XIII. századi 1 okleveleinkben mindenesetre már szerepel, és akkor Nyitra megyei szakaszát is Dudvágnak tekintették. 7 7 Ezzel szemben legalább kétszáz éves közmegegyezés, hogy a Dudvág Királyrévnél egyesül a Feketevízzel, s innen csak Feketevíz néven ömlik a mai Kis-Dunába. Ha fellapozzuk Marsigli grófjának 1724-ben kiadott Duna-térképeit, meglepődünk rajta, hogy ő a Dudvágot -— mint azt a 10. ábrán láthatjuk — a Csallóköz komáromi vidékén, Megyercs táján szerepeltette. 7 8 Ne gondoljuk, hogy Marsigli grófja tévedett! Ugyanezt a jelenséget tapasztalhatjuk a legmodernebb részletes térképeken is. 7 9 A válasz egyszerű: ez a régen holt meder a XIII—XIV. században az északi oldalon semmiféle Duna-ággal el nem határolt Vágköz területén az élő és szabadon átfolyó Dudvág valóságos medre volt. A Dudvág a XV. századig a mai Keszegfalva és Kis Gadóc-puszta 83
