Új mindenes gyűjtemény 4. 1985

Püspöki Nagy Péter: A Csallóoköz vízrajzi képének története Strabó Geógraphikájától IV. Béla király koráig

• hogy a háborúba, melyet egykor a bősz hunok ellen kezdett, a Dunán keresztül vihesse a sereget.

61 Ugyanezt erősíti meg a Chronicon Egolismense is, amely szépen leírja, hogy „(olyan) hidat csináltatott, amely a hajók felett vezetett át a folyókon. A hidak (részei) oly módon csatlakoztak egymáshoz, hogy kapcsokkal és kötelekkel össze lehetett őket kötni és szét lehetett oldani."

6

2 A hajóhidak kétségtelenül a két part közti kapcsolat biztosítására és a Csallóköz megszállására készültek. Ha ugyanis hitelt adnánk Pray feltevésének, hogy a Rábán meg a Lajtán való átkelés céljaira szánták őket,

6

3 nemcsak a Szász Énekmondó kifejezett állításával kerülnénk szembe. Ebben az esetben azt is el kellene hinnünk, hogy a hajóhidakat szállító hajók a hadak útjától távol eső ellenséges vizekre merészkedtek volna, ahol a vontatást sem kerülték volna el. Ahhoz ugyanis, hogy Regensburgból a Dunán akár a Rábába, akár a Lajtába jussanak, először a Csallóközön kellett volna átjutniok. Ez katonai lehetetlenség, hiszen az ellenséges földön ilyen hosszú szakaszon még céljuk elérése előtt tönkretették volna őket. A hajóhidak tehát a dunai vízhálózaton tervezett hadműveletek céljait szolgálták. A Csallóköz elfoglalása előtt má& — Dunába torkolló — folyón való használatuk körülményesebb lett volna, mint az átgázolás. Nagy Károly 791. évi hadjáratának körülményei tehát azt bizonyítják, hogy a Csallóköz környékének vízrajzi viszonyai Ptolemaios korától, tehát a II. századtól a XI. századig lényeges változást nem szenvedtek. 4. A mai Csallóköz XIII. századi vízrajzi viszonyainak vázlata A mai Csallóköz sziget, amint erről az alábbiakban meggyőződhetünk, egy nagyobb szigetből és két folyóköz egy-egy részéből alakult ki részben természetes, részben mesterséges úton. A sziget felső és nagyobb területet felölelő része, amely 1923-ig a történelmi Pozsony vármegye területéhez tartozott és ma kisebb eltérésekkel a dunaszerdahelyi járás területét alkotja, volt a régi Csallóköz. A mai Csallóköz itt-ott Altájnak nevezett, a volt Komárom vármegyéhez tartozó része — a Vágköz — teljesen önálló vízrajzi egység volt. Az oklevelekből felismerhető terjedelmét és alakját a XII. században nyerte el. A Csallóközzel ellentétben a Vágköz nem volt sziget, hanem valódi vízköz: a Duna meg a Vág köze. A Csalló- és a Vágköz közös határa alatt helyezkedett el a harmadik köz, szintén valódi vízköz: a Csilizköz. Ez a három köz csupán a XV—XVII. századi, fokozatosan lezajló nagy vízrajzi átalakulások folyamán — melyekről még szó lesz — olvadt eggyé a mai Csallóközben. Ennek a kétezer év távlatából követhető nagy vízrajzi átalakulásnak ókori és kora középkori, hihetetlennek tűnő vetületeivel a fentebbi alfejezetekben már megismerkedtünk. Az ott mondottak hiteléről csupán akkor győződhetünk meg végérvényesen, ha megismerkedünk a Csallóköz mai területének a XI. századtól kezdve hiteles oklevelekkel és XVI—XX. századi térképekkel egyértelműen bizonyít81