Új mindenes gyűjtemény 4. 1985
Püspöki Nagy Péter: A Csallóoköz vízrajzi képének története Strabó Geógraphikájától IV. Béla király koráig
rulat után Bogya, Öcsa, Ekei vidékén haladt Komárom felé, ahol Ptolemaios korában a Rába torkolata volt. D/ A kurtái Duna-kanyar rejtélye A Duna Ptolemaios térképén nemcsak a nagymarosi—váci kanyarnál, hanem közvetlenül Brigetio Öszőny után is, egy Kurta nevű ókori településnél — az 1. képen látható — hatalmas kanyarulatot mutat. Mivel a mai fő Duna-ág kérdéses szakaszán ilyen görbület nem található, sokan ezt a körülményt hozták fel Ptolemaios hitele ellen. Ezzel szemben 4a. ábránkon, amelyen a Duna Ptolemaios-féle képe mellett annak mai helyzetét is feltüntettük, azonnal szembeötlik, hogy az ókori Dunának Nyárasd és Komárom közé eső szakaszán valóban volt egy, Ptolemaiosnál a kurtái kanyar jellemzőinek megfelelő, erős törése. Ezt a törést a Vágduna és a Duna medrének találkozási szöge részben még ma is mutatja. Az ábránkat figyelve azonban azt is láthatjuk, hogy amíg a ténylegesen meglévő mai Vágduna-torkolat csúcsa Komáromnál, vagy ha úgy tetszik, Brigetiónál van, addig a Ptolemaios-féle kurtái kanyar legmélyebb csúcsa keletebbre helyezkedik el. Fentebb viszont azt állítottuk, hogy a II. századi fő Duna-meder valódi, kelet felé irányuló kanyarulata Gellér táján volt, ami meg éppen nyugatra esik Brigetiótól. (Vö.: a 8. ábrával.) Mi késztette hát Ptolemaiost arra, hogy ezt a Gellér vidéki — Brigetiótól nyugatra eső —, földtörténeti, felszínalaktani vizsgálatokkal és térképekkel is kimutatható nagy kanyarulatot, amelyet becsületesen ismertetett is, a valóságos helyéről délkelet felé csúsztassa? A választ fentebb részben már megadtuk. Ptolemaios a korában uralkodó térképészeti hagyományok szellemében helytelenül ábrázolta a dalmát tengerpart Egyenlítőhöz viszonyított helyzetét. A helyes •— megközelítően 45°-os dőlésszög helyett — a Trieszttől kezdve Raguzáig (Dubrovnik) terjedő szakaszt az ő vetületi rendszerében a 44° 30'-re eső szélességi fok vonalára rajzolta. 4 5 A dalmát tengerpart helytelen ábrázolása következtében az isztriai és dalmáciai területek felett elhelyezkedő tartományokat Ptolemaiosnak oly mértékben kellett valóságos helyüktől elforgatnia, amint azt Dalmácia területének alakja megkövetelte. Ez a művelet lényegében a három minket érdeklő tartományt — Noricumot, Felső- és Alsó-Pannoniát — különböző mértékben érintette. Az elforgatás mértékét 4b. ( ábránkon mutatjuk be. Különösen markánsan mutatkozik meg a provinciatérképek mondott szabálytalan összeszerkesztése Alsó-Pannonia esetében, amely nagyjából Raguza hosszúsági vonalán kezdődött! Más szóval: AlsóPannonia nyugati határát megközelítően az a délkör alkotta,! amely Raguzán is áthaladt. Raguza után tudniillik Ptolemaios Dalmáciát is mintegy 30°-os szögben megdöntve a valóságos fekvési' helyzetéhez közelítette. Ennek következtében Alsó-Pannoniát délebbre kellett elhelyeznie a Felsőnél. Ez a körülmény okozta azt, hogy a két Pannónia közös határát jelző Kurta településnél a két tartomány szelvényét elcsúsztatta. 4 6 Az egyes tartományok térképszelvényeit] azonban nem 75
