Új mindenes gyűjtemény 4. 1985
Püspöki Nagy Péter: A Csallóoköz vízrajzi képének története Strabó Geógraphikájától IV. Béla király koráig
forgatta egységes kulcs szerint, hanem azokat még — amint fenti ábránk mutatja — egymáshoz viszonyítva is elforgatta. Alsó-Pannonia szelvényének a Felső-Pannonia határa mentén eszközölt elcsúsztatása következtében megszakadt a két tartomány északi határát alkotó összefüggő Duna-vonal. A Brigetiónál megszakadt Duna-vonalat tehát Ptolemaios összekötötte a Kurtánál folytatódó szakasszal. Szerkesztése következtében egy nagy Duna-kanyar keletkezett. Végső fokon a Brigetio vidéki kanyarulat nem volt légből kapott ötlet. Hiszen az ókori Duna Gellér környékén valóban szinte derékszögben kanyarodott kelet felé. Ptolemaios ezt a valóságban Brigetiótól nyugatra eső kanyart a csúsztatásból eredő kényszer miatt tőle keletre helyezte el. így keletkezett a sok fejtörést okozó kurtái Duna-kanyar. 4 7 Ptolemaios ismertetett csallóközi Duna-képét, amint a továbbiakban meggyőződhetünk róla, nemcsak a röviden feltárt fontosabb belső érvek támogatják, hanem a Duna Csallóköz vidéki vízrajzi történetének további, közép- és, újkori dokumentumai is. A római kor nagy tekintélyű kutatói — szakosított kutatók lévén — az amúgy is ismeretlen csallóközi Duna-szakasz vízrajzi eseménytörténetének 1615— 1682 közt lefolyt nagy átalakulásáról, tehát a mai Nagy-Duna kialakulásáról mit sem sejtve, a mai vízrajzi helyzetet mindenkorinak vélve inkább Ptolemaios hitelét vonták kétségbe/ 1 3 Ezzel valamennyi, Csallóköz táját érintő ptolemaiosi vízrajzi probléma megoldását felvázoltuk. Meggyőződhettünk róla, hogy ámbár Ptolemaios Dunájának összképe nem felel meg a valóságnak, egyes szakaszai annál' inkább, szinte korunk térképészetével versenyző pontossággal tükrözik az egykorú helyzetet. Ez pedig azt jelentette, hogy a Duna főmedre a Római Birodalom idején hosszú szakaszon a mai Kis-Duna táján haladt, s északi partvonala — egykorú kifejezéssel a Ripa Danuvi — a Birodalom északi határát jelezte. 4 9 E/ Létezett-e a Csallóköz szigete a római korban? Vidékünknek a maitól gyökeresen különböző, röviden vázolt ókori vízrajzi viszonyainak megismerése joggal veti fel a kérdést: volt-e a római korban a Csallóköz mai területén valamilyen sziget. A válasz egyértelműen igenlő. Később, a Csallóköz XIII—XV. századi vízrajzi képének vizsgálata alkalmával látni fogjuk, hogy ez a sziget nem volt azonos a mai Csallóközzel. A római kori Csallóköz többé-kevésbé csak a mai dunaszerdahelyi járás területével egyezett. Ezt a megállapítást, sajnos, sem Ptolemaios segítségével, sőt semmilyen más egykorú közvetlen forrással igazolni nem tudjuk. Ennek az a körülmény a magyarázata, hogy a folyószigetek ábrázolása csupán a XIII. században keltette fel a térképészet figyelmét. Mégis számos földtani és víztani bizonyíték áll rendelkezésünkre a sziget ókori meglétének bizonyítására. 5 0 A történelmi' bizonyítékok közül csupán egyet — a legfontosabbat fogjuk ismertetni. Ez a bizonyíték a Duna jobb partján haladó nagy hadi út, amely a Csallóköz mai területén és alatta két ágra oszlott. Egyik ága a már részletesen feltárt Brigetio—Arrabona (Győr)—Flexum (Mosonmagyaróvár)—Gerulata (Oroszvár)—Carnun76
