Új mindenes gyűjtemény 4. 1985
Tok Béla: Komárom kereskedelme a 16.-18. században
mert az egész országnak jelentős volt a méz- (és viasz-)kereskedése. Mézet főképpen a böjt ideje alatt szállítottak. Csak Bécsbe az 1593. év második felében 915 tonnát vittek ki belőle. Egész Ausztriába az 1625. évben 6000 mázsa mézet és viaszt szállítottak. Két évtized múlva, 1642-ben azzal sürgetik meg a megrendelt 174 mázsa viasz szállítását, hogy az udvar ennek hiányában sötétségben lesz kénytelen maradni. 8 4 A régi Komárom vármegyében a legnevezetesebb a Batthyány-féle kisbéri uradalom méhtenyészete volt, amelyet 1777-ben tizenkilenc méhcsaláddal kezdtek, s pár év múlva már százharminccal folytattak. 85 De hogy a méhészkedés akkoriban elterjedt volt, az is bizonyítja, hogy a korabeli végrendeletekben sűrűn hagytak méhkasokat az örökösökre. A mézkereskedésben 1612-ben egy furcsa per is lezajlott, amelyet Markházy Imre seregbíró, a későbbi alispán, valamint Kecskés Benedek, Szabó András és Tolnay János indítottak Halász György, Szabó György és Pesthy Mihály ellen. Az előző év Mihály napja táján megegyeztek az alperesekkel, hogy máglásmézet szállítanak nekik. Halász György 27, Szabó György 14, Pesthy Mihály pedig 37 „mágia" mézet hozott, ezt Tolnay János és Kecskés Benedek elfuvarozták. Azonban felbontáskor a máglyákban fadarabokat, csontokat és egyebeket találtak, amiért 15 máglya értéktelenné vált. Az anyagi kárnál (350 akkori forint) nagyobb volt az erkölcsi sérelem. „Az hirös, nevös városnak is gyalázatára ese ez." 8 6 7 Ruhaanyag-kereskedés Komáromon át főképpen a 18. században tekintélyes mennyiségű textilt is szállítottak, vagy éppen itt értékesítettek és dolgoztak fel (a városnak fejlett volt a textilfeldolgozó kézműves ipara, leginkább szabócéhei). A textilkereskedők készlete 1755 körül csaknem egyforma volt, és a következőkből állt: finom posztó („drapp de Berry") — 1 és 3U rőf széles (1 rőf = 0,777 m), közönséges színekben, brabanti rőfje (kb. 69 cm) 48 garasával; aacheni posztó — közönséges színekben, finomabb minőségben brabanti rőfönként 48, a középfinom színű 44, a ponceau és karmazsin színű 55—60 garasért; görlitzi posztó — brabanti rőfönként 30 garasával; közönséges morva posztó — 20 bécsi rőf hosszú és 6/i rőf széles végekben, 17—19 forintjával; lipcsei nyomtatott flanell — % rőf széles, háromszínű, brabanti rőfje 8 garasért (a kétszínű rőfönként 7 garasért); koronarázsa — kétféle volt, a jobbik Linzből jött, s bécsi rőfje 54—57 krajcár volt, a silányabb Boroszlóból került ide Nagyszombaton keresztül, s rőfje 45 krajcár volt; sziléziai félrázsa — a jobb 6 forint 36, a valamivel silányabb 6 forint 15 krajcárba került; félig fehérített vászon — Lengyelországból (Biala) jött, 60 boroszlói, azaz 44 bécsi rőf hosszú volt, s 1 és Vs rőf széles végekben 6 forint 6 krajcárért kelt el; fehérített tescheni vászon — ez csak rőfnyi széles volt, s ára minőség szerint 6—9 forint körül mozgott. 8 7 183
