Új mindenes gyűjtemény 4. 1985
Tok Béla: Komárom kereskedelme a 16.-18. században
társaság, a „Kayzerliche Ochsenhandlung" bonyolítja le a magyarországi marhakereskedelmet. 7 0 Ugyanabban az évben Ferdinánd pátenssel rendezi a magyarországi vásárokat. Megújítja a régi királyi szabadalmakat, és salvus conductust biztosít a látogatóknak. A marhahajtókról is rendelkezik: ezentúl csak a királyi utakat (vias boarias regias) használhatják. 7 1 A következő századokban egyre jobban érezhető a szarvasmarhahiány. Az 1712. évben Nürnberg városa már csak 250 darab magyarországi szarvasmarha felvásárolására kap engedélyt (ha a harmincadot és a handgraf illetékét megfizeti). Az 1719. évben a győri vásárra 3636 marhát hajtottak fel, s ebből csak 1391 kelt el, párja 57—74 tallérjával. A szeredi vásárra ugyanakkor 4000 kövér marhát vittek, amelyek közül a szebbek 47—48 tallérjával találtak gazdára. 7 2 Komárom, főképpen a török terjeszkedés legnagyobb sikerei után, kívül esett a marhahajtási vonalakon. Csak a Dunán inneni vidékekről Szlavónia és Olaszország felé igyekvő marhakereskedők keresték fel néha a várost. Az 1559. évben pl. 1500 marhát úsztattak át a Dunán, ezt megelőzően, 1554-ben meg 1936 darab után fizettek vámot. 73 Komáromnál forgalmasabb volt pl. a szomszédos Érsekújvár is, amelynek hídvámosa szerint a Nyitra folyó hídján egy év (1587—1588) alatt 84 284 ökröt hajtottak keresztül. 7 4 Komáromban a sok igazságtalanság is visszavetette a marhakereskedelmet. A bécsi udvar, ha már nem tudta fizetni magasabb rangú katonáit, engedélyt adott bizonyos számú szarvasmarha behajtására (elkobzására). A kereskedőket azonban másutt is érték kellemetlenségek. Az 1549. évben egyebek között Bornemissza Tamás nagyszombati kereskedő 800 ökrét foglalták le Zoppl Kristóf bécsi handgraf emberei. 7 5 A Komárom felé irnyuló marhahajtásból az erődítmény urai is szívesen szedegették a vámot. A magyar kamara egyik 1571. évi leiratából kitűnik, hogy egyes marhakereskedőket az erődítményben bezártak, bizonyára azért, mert nem voltak hajlandók fizetni. Ami marha átvonult a város területén, természetesen legelőn is tartózkodott pár napig, hogy súlyban le ne romoljon. A legelő a Dunaszigeten (Erzsébet-sziget) volt, ahol az állatok után fűpénzt szedett a város. A helyi marhakereskedelemnek sok kárt okozó erődítménybeli uraságok kellemetlenkedései mellett az osztrák érdek is bénítólag hatott. Számára csak az volt a fontos, hogy Bécset a lehető legolcsóbb és amellett a legjobb minőségű szarvasmarhával ellássák. Hiába folyamodott Komárom 1690 körül heti baromvásár tartásáért, továbbra is csak négy ilyen vásárral rendelkezhetett, az pedig kevés volt a forgalom fokozására. 5 Sókereskedés A régi Magyarország és Erdély sóbányái kimeríthetetlen forrásul kínálkoztak, a 16—17. században hasznot mégis alig hoztak. Ennek oka főképpen az osztrák gazdaságpolitika volt. Az osztrákok igyekeztek a magyarországi sókereskedés elé akadályokat gördíteni, hogy 181