Új mindenes gyűjtemény 4. 1985
Duka Zólyomi Norbert: A nagyszombati orvostudományi kar és történeti előzményei
Wolff András nagyszebeni orvosi gyakorlata mellett a romániai Jászvásárott (Ia§i) előkelő személyek háziorvosaként működött. Végül Stipsics Ferdinánd a Hont megyei főorvos tisztségének betöltése után Pest városának lett orvosa, majd 1791-től haláláig, 1818-ig a patológia és a farmakológia tanára volt a pesti egyetemen, közben három ízben az egyetem rektora. Városi orvosként szerepeltek: Czepecz János Jakab Sopronban, Huszty Zakariás Teofil Pozsonyban, Krieger Krisztián Ernő Eperjesen, Lumnitzer István Szentgyörgyön és Bazinban, és Czapovszky András Selmecbányán mint bányaorvos és rövid ideig mint Nyitra megye főorvosa is. Összevéve 16 egykori nagyszombati diák (a 39 végzettből) megyeorvos lett, 6 közülük egyúttal városi orvos is és 5 csak városi orvos. E magas számokat annyiban kell helyesbíteni, hogy Nagyszombatban végzett, de csak Budán avattatott Benkő Sámuel és Rátz Sámuel, utóbb a magyarországi orvostudomány két híressége. Viszont két negatív körülményt is tekintetbe kell venni: hogy 6 hallgató máshol tanult, és Nagyszombatban csak befejezte tanulmányait, valamint a tiszti állásokat illetően,' hogy a városok és megyék az általános orvoshiány miatt nem nagyon válogathattak azok közül, akik szolgálataikat felajánlották, és hogy a funkció önmagában még nem jelent minőséget is. A negatív oldalakat azonban bőven kiegyenlíti, hogy a fennmaradt adatok tanúsága szerint a legtöbb volt hallgató tisztiorvosi állásában átlagon felüli mértékben bevált. Huszty, Lange, Chernyey, Pillmann, Barbenius, Fabi, Heidenreich és Wolff reformátorai lettek a közegészségügynek, kiválóan végezték a gyógyszertár-vizsgálatokat, úttörői voltak új módszereknek — nevezetesen a himlőoltásnak —, sikeresen harcoltak járványok ellen. Jelentőségüket tudományos működésük ésf munkásságuk is igazolta. Huszty Zakariás Teofil (1754—1803) mint számos orvosi és közegészségügyi munka szerzője tűnt ki (a gyógyszerészet és a gyógyszerkönyvek reformjáról írt), s mint az ún. Orvosrendőrség (Mediziniche Polizei) úttörője Magyarországon. Ez a felvilágosodás jegyében született új tudományág az államtól várta minden fontos közegészségügyi feladat megoldását. Huszty ezen szakág megalapítójának, Johann Peter Franknak az alapvető művét még ki is egészítette a munkaegészségügy követelményeivel, így pl. a dolgozók ingyenes orvosi kezelését és gyógyszerellátását szorgalmazta. Huszty művei a felvilágosodás eszméinek jegyében kimutatható hatást gyakoroltak a német területek és Svájc orvosi szerzőire is. 7 6 — Fuker Frigyes Jakab (1748—1805) közegészségügyi, közgazdasági és neveléstani tanulmányokat írt (egyebek között az anyanyelven való oktatás szükségét hangoztatta). — Lange Márton (1753—1792) számos orvosi] írása közül kitűnik az, amelyben a májgyulladás (hepatitis epidemica) ragályos jellegét elsőként mutatta ki. — Reineggs művei csak halála után (1793) jelentek meg. Lényegesen hozzájárultak Grúziának és általában a Keletnek jobb megismeréséhez. — Barbenius J. B. (1754—1814) mintaszerű orvosi helyleírását adta a Barcaságnak, és megfigyeléseivel 161
