Új mindenes gyűjtemény 4. 1985
Duka Zólyomi Norbert: A nagyszombati orvostudományi kar és történeti előzményei
hozzájárult a később önállósuló meteorológia fejlődéséhez. — Chernyey János (1747—1828), aki különben a disszertációt kivéve szlovák nyelven írta meg munkáit (végig szlováklakta területen működött), több állatorvostani és egyéb könyvet hagyott hátra. 7 7 Heidenreich Sámuel (1747—?, a 19. század elején még élt) ugyancsak több munka szerzője, nevezetesen a gyógyszertárak reformálásáról. — Lumnitzer István (1749—1806) Pozsonyban a napóleoni hadsereg által behurcolt tífusz áldozata lett, a pozsonyi flóráról írt munkájával szerzett európai hírnevet. — Wolff András (1741—1812) két írásával tűnt fel: az Orvosrendőrség akadályairól szóló munkájával és a Moldva hercegség statisztikai—történelmi leírásával. Az egyetlen, egyetemi tanárrá előlépett orvos, Stipsics Ferdinánd csak egy könyvet adott ki: Az ideális államról (közegészségügyi tekintetben). Inkább mint pedagógus tűnt ki. A nagyszombati fakultás jelentősége Magyarországon ez volt az első orvostudományi fakultás, amely — a kor minden követelményének megfelelően — egyetemi szinten biztosította az orvosképzést. Jelentőségét még növeli az a körülmény, hogy keretében először indult meg, ugyancsak egyetemi szinten, egyetemi tanfolyamok keretében a gyógyszerészképzés — 1772-től kezdve általánosan kötelező letť a gyógyszerészek egyetemi képzettsége —, valamint a sebész- és szülésznőképzés is. A tanfolyamok, amelyeknek elvégzése után e pályák jelöltjei ugyancsak egyetemi diplomát kaptak, az orvostudományi fakultás irányítása alatt álltak. Itt, a nagyszombati fakultáson kezdődött meg az a fejlődési folyamat, amely a következő században a magyarországi orvosképzést európai szintre emelte, az a fejlődés, amely azután Balassán, Korányin és számos más tehetséges, tudományos szempontból alaposan képzett orvosszemélyiségen át a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albertig elvezetett. Hogy ez a kezdet önmagában is sikeres volt, azt a nagyszombati orvosi kar tanárainak emberi és pedagógiai profilja, az ottani oktatás intenzív, szemináriumi jellege és eredménye: a végzett hallgatók további közéleti működése és tudományos munkássága is bizonyítja. Jegyzetek 1 Magyary-Kossa Gy.: Magyar Orvosi Emlékek IV. Bp. 1940, 381. sz. 2 Linzbauer X. F.: Codex sanitarius-medicinalis Hungáriáé, Pestini 1852—61. II. köt. 574. 3 Magyary-Kossa: i. m. IV. 1675. sz. — Duka Zólyomi, N.: Les relations médicales entre la Hongrie et la France jusqu'á le fin du XVIIP siécle. Histoire des sciences médicales, Organe officiel de la Société Frangaise d'Histoire de la Médecine, XVII, Paris 1983, No 2. 191—192. 4 Mayer F. K.: A magyar chirurgus céhekről. Orvosi Hetilap 1925. 46. sz. 1118—1122. — Duka Zólyomi, N.: Cechy ranhojičov, kúpeľníkov a holičov na Slovensku. Vlastivedný časopis, XXV, 1976, č. 3. 128—132. 162
