Új mindenes gyűjtemény 4. 1985
Duka Zólyomi Norbert: A nagyszombati orvostudományi kar és történeti előzményei
alkalmazását. Ez az álláspont is a jövő fejlődés felé mutatott, amely a következő században a II. bécsi orvosi iskolában érett be. Szerény és igénytelen ember volt Prandt Ádám Ignác, az élettan és gyógyszertan ( materia medica) tanára. De Shoretichhoz hasonlóan öntudatosan és erélyesen lépett fel, ha arról volt szó, hogy a felettes hatósággal — Béccsel — szemben megvédje állásfoglalását. A nagyszombati tanárok határozottsága, alku nélküli kiállása amellett, amit meggyőződésük szerint helyesnek tartottak, több olyan esetből is kitűnik, amikor egységesen foglaltak állást valamilyen ügyben. A már említett Störck-féle átiratra adott válaszukon kívül — az átirat olyan dolgokat követelt, illetve akart megtiltani, hogy a tanítás rendes menetét lehetetlenné tette volna — egy másik ügyben is egységes határozottsággal léptek fel. Pancera Gáspár olasz nemzetiségű, goriziai (görzi) származású hallgató a bécsi orvosi fakultáson állítólag nem állta meg a helyét, és átiratkozott a nagyszombati orvoskarra, hogy Bécsben elutasított doktori értekezését itt megvédhesse, illetve az azt megelőző vizsgákat itt letegye. Az ügy hátterében valószínűleg Pancera összetűzése állt de Haen bécsi professzorral, a különben nagy hírű, de nézeteihez mereven, csökönyösen ragaszkodó tanárral, aki nem tűrte, hogy tanítványainak bármiben is más véleménye legyen, mint amit ő képviselt. Ha egy hallgató Halier Albertnak a modern élettan megalapítójának új tanaira mert hivatkozni, de Haen máris halálos ellenségének tekintette. A nagyszombati tanárok Pancerát levizsgáztatták, és miután tudását elégségesnek tartották, elfogadták doktori értekezését, és kitűzték megvitatására — a disputációra — a napot, amely kuriózumképpen korábbi időpontra esett, mint a beiratkozás dátuma: a disputáció 1775. október 6-án volt, míg az immatrikuláció bejegyzésének napja november 10. Mivel a disputáció alkalmával kimutatott tudását is elegendőnek ítélték, kitűzték a promóció, a doktorrá avatás napját, és Pancerát doktorrá avatták. A bécsi kar ezért dorgálásban részesítette a nagyszombati kart, de ezt a jogtalan és a tanítás szabadságát sértő lépést a nagyszombati tanárok egységesen és erélyesen visszautasították. A Helytartó Tanács bécsi nyomásra utóbb arra akarta szorítani a nagyszombati tanárokat, hogy Pancerát újabb vizsgáknak alávetve elutasítsák, de a nagyszombati tanárok a nyomás hatására sem engedtek álláspontjukból. 5 9 Egy másik esetben ugyanilyen erélyes és egységes volt a nagyszombati orvosi kar állásfoglalása, noha olyan intézmény mellett állt ki, amelynek védelme nem a haladás jegyében zajlott. Ez az intézmény az ún. licenciátus volt: a nem katolikus abszolvensek megkülönböztetése a katolikusoktól. Amíg az utóbbiak az elfogadott orvosdoktori disszertáció alapján promócióval, azaz doktorrá avatással fejezték be tanulmányaikat, az előbbiek záróaktusként csak „disputáltak" (szóbeli vizsgát tettek), és nem a doktori címet nyerték el, hanem csak „licenciátusok" lettek. Ez a megkülönböztetés III. Ferdinánd császár idejében keletkezett, aki 1649-ben elrendelte, hogy doktori promócióban csak azok részesülhetnek, akik az esküt a szeplőtelen fogantatásra teszik le. Az esküt ezen fogalmazásban a ; nem katolikus 153
