Új mindenes gyűjtemény 4. 1985
Duka Zólyomi Norbert: A nagyszombati orvostudományi kar és történeti előzményei
Trnka Vencel (1735—1792) az anatómiát tanította a nagyszombati fakultáson. Közvetlen jellemzés nem maradt fenn róla, de bizonyos körülményekből következtethetünk emberi tulajdonságaira. így fennmaradt Trnka öntudatos válasza StÖrck Antonnak, van Swieten utódjának, amikor az különböző megszorításokat akart bevezetni, pl. takarékossági okokból elegendőnek tartotta állatok boncolását emberi hullák helyett. Ismeretes erélyes, harcos fellépése — Plenkkel együtt —, amikor a pozsonyi Harmincadhivatal könyveit elkoboztatta. Mint GyŐry tanúsítja (az akkoriban még el nem pusztult iratok nyomán), szerette diákjait, és részükre a lehető legjobb tanulási lehetőségeket igyekezett biztosítani. Amikor a rendelkezésére álló hullák száma elégtelen volt, maga gondoskodott szeszben konzervált preparátumokról. Számos tudományos mű szerzője volt, nagyszombati működése alatt is több munkát adott ki, és a cukorbetegségről írt értekezésének megállapításait az újabb tudomány is igazolta. 5 7 Shoretich (Schoretics) Mihály (1741—1780), a patológia és a klinikai oktatás tanára, ugyancsak Bécsben szerezte meg az orvosdoktori címet, és miután néhány évig a bécsi kórházban tevékenykedett, Veszprém megye főorvosává nevezték ki. — Később van Swieten ajánlására Mária Terézia kinevezte a nagyszombati orvosi fakultás professzorává. Sokoldalúan művelt volt, és így érthető, hogy orvostanári kinevezéséivel egyidejűleg a nagyszombati filozófiai fakultás igazgatója is lett. Egy egykorú feljegyzés kiemeli mérsékletét és türelmét, amely arra is képesítette, hogy a filozófiai fakultáson még uralkodó jezsuitákkal — mint dékán — szót értsen. Ez a mérsékelt magatartás kiviláglik az említett Störck-féle átirattal kapcsolatban elfoglalt álláspontjából is, bár követelményeinek gyakorlati kivívásában — ami a klinikai betegágy melletti tanítást illeti —, miként a többi tanár, ő sem engedett igényeiből. Mivel — hallei mintára — csak két betegszobát bocsátottak rendelkezésére 4-4 beteggel, és ezt Shoretich semmiképpen sem tartotta elégségesnek a sikeres oktatáshoz, ezt a lehetőséget a nagyszombati kórház (egyúttal szegényház) egyéb betegeinek a kezelésével egészítette ki. Ezért írja az egykorú forrás, a Merkur von Ungarn, hogy „az orvosi fakultásnak hét teljes éven keresztül (ti. ameddig az orvosi kar Nagyszombatban működött) nem volt kórháza, a hallgatók mégis megtanulták a kellő óvatosságot és ügyességet a betegségek felismerésében". Shoretich a hivatalos előadásokon kívül tudásuk kiegészítésére még ingyenes magánórákat is adott növendékeinek. Szakirodalmi tevékenysége nem volt jelentős. Orvosdoktori értekezésén kívül csak egy nyomtatott műve maradt fenn: Indítvány egy ideális orvosi fakultás létesítésére (latin nyelven), amely már pesti működése alatt látott napvilágot. Fennmaradtak viszont — kéziratban — előadásai, amelyeket nagyszombati növendéke, Stipsics Ferdinánd jegyzett le (jelenleg az MTA levéltárában találhatók). 5 8 Ezek alapján állítható, hogy Shoretich jó gyakorló orvos, éles eszű diagnoszta volt, s a korában oly divatos drasztikus módszerek és gyógyszerek ellenzője. Felfogása már a fejlődés következő szakasza felé mutatott, s jól kiviláglik pl. Husztynak Shoretich irányításával készült disszertációjából, amelyben a szerző ellenzi az érvágás drasztikus 152
