Új mindenes gyűjtemény 4. 1985

Duka Zólyomi Norbert: A nagyszombati orvostudományi kar és történeti előzményei

rátermettségükkel. Fontos körülmény volt az is, hogy mind aránylag fiatalok voltak, 30 év körüliek. Winterl Jakab (1739—1809) a botanika és kémia tanára lett. Akik még személyesen ismerték őt — így Kovachich, a Merkur von Ungarn című folyóirat szerkesztője, dicsérték szociális érzékét, lelkesedését, lelkiismeretességét, önfeláldozását, és így jellemezték azok isj — Hőgyes,

5

3 Gombócz,

5'

1 Győry —, akik még beletekinthettek az 1956-ban megsemmisült iratokba. Winterl kíméletlenül ostorozta a tanárok pénzsóvárságát, anyagiasságát, amint azt egy, már az egyetem pesti korszakában megjelent írása, a Defectus principales omnium universitatum („Az összes egyetemek fő fogyatékosságai") bizonyítja, amely miatt kortársai túlzott kriticizmussal vádolták. A botanika tanításában Linnére támaszkodott, de a kémiában, amely Nagyszombat előtt csak a leideni és bécsi egyetemen szerepelt tantárgyként, megteremtette saját módszerét, amelyet a felettes hatóságok is kénytelenek voltak elismerni. Jellemző önálló gondolkodásmódjára, hogy Stahl flogisztonelméletét (mely szerint égéskor állítólag egy sajátos anyag, a flogiszton válik ki a testekből) már akkor elvetette, amikor mások még ragaszkodtak hozzá Priestley felfedezése után is, aki az oxigént felfedezve az égés új magyarázatát adta. Hallernak, a modern élettan megalapítójának tanítását egészében véve magáévá tette, de egyik-másik megállapítását nem fogadta el kritikátlanul. Az a tény, hogy Halier tanait Winterl lényegében elfogadta, a korban nagy haladást jelentett. Nem volt forradalmár, sem a felvilágosodásnak mint filozófiai irányzatnak a képviselője, de szigorúan szakmájához ragaszkodva a fejlődés híve és az új szakmai felismerések harcos képviselője lett. Erről tanúskodik a nagyszombati korszakban, de már előbb is megjelent számos tudományos műve is. Plenk (

Plenek) József Jakab (1732—1807), a sebészet, szülészet és szemészet tanára irodalmilag igen termékeny volt. Művei messze országokban is sikert arattak. Több művét lefordították oroszra, és tankönyveknek használták, sőt szemészeti művét a holland fordítás nyomán japánul is kiadták.

5

5 Könyvei alapján még halála után is előadtak Bécsben, így pl. Bör professzor 1808-ban. A szemészet terén legújabban két argentin kutató mutatta ki Plenk egyes megállapításainak helyességét.

5

6 Huszty Zakariás Teofil pozsonyi városi orvos, az ún. Orvosrendőrség (

Medizinische Polizei, voltaképpen állami közegészségtan) magyarországi megalapítója (1754—1803) Nagyszombatban Plenk tanítványa volt, s mesterét gyakran idézi mint tekintélyt. Plenk egyes kortársai abban az időben, amikor az egyetemi tanároknál a kellemes, elegáns külső kellékeit olykor fontosabbnak tartották, mint a szakmabeli sokoldalúságot és felkészültséget, rajta is csak az effélét vették észre: elhanyagolt külsejét, durva modorát, egyszerű viselkedését — amelyek egykori katonai sebészeti múltjának voltak maradványai —, és olykor lesújtó nézetüket Plenk szellemi kvalitásaira is alkalmazták. Viszont akik a látszattól eltekintettek, jó tulajdonságait emelték ki: olvasottságát, termékenységét — Plenk a legkülönböző orvosi ágazatokban gyarapította könyvek egész sorával az orvostudományt, s közülük többet nagyszombati működése alatt írt (1771, 1775). Tanítványai, így Huszty is vonzó egyéniségnek tartották. 151