Új mindenes gyűjtemény 4. 1985

Duka Zólyomi Norbert: A nagyszombati orvostudományi kar és történeti előzményei

nagyszombati iratanyaga az Országos Levéltárban 1956-ban tűz martaléka lett. Egy egyetem, illetve egyetemi kar minőségét általában a következő tényezők határozzák meg: a) A tanárok száma és emberi profilja: hogy mernek-e szembeszállni az esetleges nehézségekkel, mernek-e kiállni véleményük mellett, továbbá szakmabeli felkészültségük és tudásuk, valamint pedagógiai érzékük. Mindennek egyik fokmérője a tanítás módszere, egy másik mutatója meg a tanárok tudományos tevékenysége, megjelent műveik jelentősége. b) Az egyetemi kar felszerelése: rendelkezik-e azokkal a segédeszközökkel, amelyek — legalábbis a kor követelményeinek megfelelően — a lehető legjobb oktatási eredményeket teszik lehetővé (tárgyi feltételek: könyvtárak, szertárak, gyűjtemények, adott esetben kémiai laboratórium és botanikus kert), s vannak-e olyan lehetőségek, amelyek a szemléletes tanítást, pl. orvosképzésnél a betegágy melletti oktatást elősegítik. c) Az egyetemi hallgatók eredményei: a 18. századi egyetemeken elsősorban a hallgatók kidolgozta orvosdoktori disszertációk érdemelnek figyelmet — milyen a színvonaluk, foglalkoznak-e a korabeli aktuális problémákkal és azokkal kapcsolatban haladó álláspontot foglalnak-e el, hoznak-e valami újat, vagy csak egyszerű összefoglalások, kompilációk elismert orvos szerzők könyveiből. Az egyetemi tanulmányok látható fokmérői végül azok az eredmények, amelyeket a végzett hallgatók az egyetem falain túl, az életben, a gyakorlatban érnek el, amikor számot kell adniuk felkészültségükről: milyen — szakmai jellegű — tisztségeket értek el, milyen művekkel gazdagították az orvosi irodalmat, mivel járultak hozzá a tudományos fejlődéshez, milyen pedagógiai sikereket értek el gyakorlati és tudományos tevékenységük folyamán. A nagyszombati orvostudományi kar eredményességét még egy további tényező is meghatározza az orvosképzésen túl: az a tevékenysége, hogy az egyéb egészségügyi személyzet egyetemi fokú oktatásáról is gondoskodott — mégpedig tanfolyamok keretében —: tehát a gyógyszerészek, sebészek és szülésznők képzéséről. A sebészek előtt a teljes értékű egyetemi tanulmányok lehetősége csak a II. József alapította Katonai Sebészeti Akadémián nyílt meg (ez volt a bécsi Josephinum), amely a sebészeknek az orvosokkal egyenértékű képzést és rangot —- sebészdoktori címet — biztosított. A nagyszombati orvostudományi kar tanárai Van Swieten öt tanítványát küldte az új orvostudományi karra előadni. Ez a szám megfelelt a bécsi orvoskaron működő tanárok számának. Sőt miként már szó volt róla, a nagyszombati kar annyival volt előnyben, hogy itt a sebészet előadója is rendes egyetemi tanár volt, míg Bécsben ezt a feladatot csak egy céhbeli sebész látta el. Van Swieten személyes tapasztalatból ismerte a Nagyszombatba küldött tanárokat, hiszen tanítványai voltak, és így tisztában volt 150