Új mindenes gyűjtemény 4. 1985

Duka Zólyomi Norbert: A nagyszombati orvostudományi kar és történeti előzményei

menet alapfeltételeit képezik: gondoskodni arról, hogy egy kórház vagy szegényház keretében lehetővé tegye a betegágyi kezelést, vagyis a szemléletes oktatást, gondoskodnia kellett továbbá egy botanikus kert megteremtéséről, ahol a természetben ismerhetik meg a hallgatók a legfontosabb gyógyszernövényeket, s laboratórium keretében lehetővé kellett tenni a legfontosabb kémiai kísérletek elvégzését. Az említett követelmények megvalósítása a sikeres oktatás alapfeltételeinek megteremtésére szolgált, másrészt viszont a conjormetur elvének kimondásával bizonyos fokig megkötötték a nagyszombati tanárok munkáját. A nagyszombati tanárok nagy érdeme, hogy a conjormetur kötelező ereje ellenére számos tekintetben megőrizték önállóságukat, ragaszkodtak saját tanítási módszerük kiépítéséhez, és több esetben szembeszálltak a kényszerítő bécsi nyomással. A másik rendelkezés, amely csorbította a nagyszombati fakultás jelentőségét, a statútumok 5. §-ában foglalt megállapítás volt, miszerint a nagyszombati végzettség csakis Magyarország területén érvényes, de nem a Monarchia többi részében. Ennek a diszkrimináló rendelkezésnek azonban volt pozitív oldala is: van Swieten így akarta biztosítani, hogy a Nagyszombatban végzettek lehetőleg Magyarország területén folytassák majd tevékenységüket. Az alapítólevél kiadása után van Swieten magához hívatta a nagyszombati orvoskarra kinevezett tanárokat, egykori tanítványait, és személyes instrukciókkal ellátva útnak indította őket. Míg a nagyszombati egyetemen a régi fakultásokon 1771. november 9-én kezdődtek meg az előadások, az új orvosi karon november 29-én. De ebben az évben még nem folyt orvosképzés, csak a sebészeti tanfolyam indult meg 22 sebészjelölttel. A tényleges orvosképzés csak 1772-ben indult meg. Az orvosi kar az év májusában költözött újonnan épült székházába. Az első orvosi kar Magyarországon A nagyszombati orvosi karnak mint Magyarország első egyetemi rangú orvosképző intézményének nagy jelentősége volt az ország egészségügyi életében. Nem is az az öt év, amelynek folyamán Nagyszombatban folyt a tanítás — 1777-ben az egész egyetemet Budára költöztették — volt olyan fontos (bár amint látni fogjuk, a kezdeti évek szerepe sem alábecsülendő), hanem maga a tény, hogy az országnak annyi évszázad félmegoldásai után végre volt olyan intézménye, amely belföldön képezhette a létfontosságú orvosi utánpótlást. Ezzel egészen új fejlődési szakasz kezdődött. Magának a nagyszombati öt évnek a megítélésében eltérnek a vélemények. Míg a régebbi magyar szakirodalom (Magyary-Kossa, Győry és mások) azon elgondolásból indultak ki, hogy a nagyszombati fakultás Bécs hibájából alacsony szinten tespedt, ami a tanárokat, hallgatókat, a felszerelést, valamint a tanítás módszereit illeti az újabb irodalomban az a nézet alakult ki, hogy a nagyszombati kar a legfejlettebb orvosi fakultások közé tartozott,

5

1 sőt a tanítás minőségét tekintve a van Swieten halála után (1772) stagnáló bécsi fakultást még felül is múlta.

5

2 A megítélést nehezíti, hogy az orvoskar eredeti 149