Új mindenes gyűjtemény 4. 1985

Duka Zólyomi Norbert: A nagyszombati orvostudományi kar és történeti előzményei

mányi eszmék (Newton, Kopernikusz) betörése jellemezte, az orvostudományok terén nem történt semmiféle változás. Orvostudományi kar létesítésének gondolata, illetve az ez irányú konkrét kezdeményezések a 18. század második felében két irányból indultak ki. Az egyik egy neves magyar orvoshoz fűződik, és tisztán szakmai meggondolásból, annak felismeréséből eredt, hogy Magyarországon nagy az orvoshiány, s azon csak egy belföldi orvosképző intézmény tudna segíteni. Már említettük, hogy Perlitzy János Dániel, Nógrád megye főorvosa és Losonc városi orvosa (1705—1778), számos tudós tanulmány szerzője — a matematika és fizika köréből is —, a berlini Tudós Társaság és a hallei Academia Leopoldina tagja, 1751-ben emlékiratot intézett Mária Terézia királynőhöz egy Magyarországon felállítandó orvosi főiskola érdekében. Jellemző módon azt indítványozta, hogy ezt az iskolát Pesten létesítsék. A beadvány az akkor még Pozsonyban székelő Helytartó Tanács alá tartozó Egészségügyi Bizottság elé került. Perbegg József egészségügyi tanácsos, a politikai katolicizmus híve, azt ajánlotta, hogy az orvostudományi kart az — akkor még jezsuita vezetés alatt álló — nagyszombati egyetem keretében állítsák fel. A folyamodványt elintézetlenül ad acta tették/'

9 Mennyiben volt ennek az intézkedésnek felekezeti összetűzés az oka, és mennyiben játszottak közre más indokok, már nem állapítható meg. De egy érdeme volt a beadványnak: a magyarországi orvostudományi fakultás ügye napirendre került, és csak idő kérdése volt, hogy ezt a kezdeményezést egy másik kövesse, egészen más helyről, felülről, illetékes helyről. 1745-ben Mária Terézia udvari orvosnak hívta meg Gerard van Swieten holland orvost, a nagy Boerhaave tanítványát. Hazájában katolikus vallása miatt nehézségei voltak a leideni egyetemi hatóságokkal. Az orvosi oklevél elnyerése után 1725-től 1734-ig a lakásán tartott előadásokat magántanulók részére. Ekkor azonban a leideni egyetemi szenátus megtiltotta neki, hogy folytassa magánoktatói tevékenységét katolikus hitvallására való tekintettel. Mestere, Boerhaave szerette volna van Swietent mint egyetemi tanárt örökében látni, de — elsősorban van Royen egyetemi tanárnak, a leideni egyetem protestáns jellege fanatikus védőjének nyomására — végül lemondott róla, hogy tanítványát jelölje ki utódjául. Ilyen előzmények után természetes, hogy van Swieten örömmel elfogadta Mária Terézia meghívását. Nagy tervekkel foglalta el bécsi állásait, amelyeket a királynő kínált fel neki, de vigyázott arra, hogy a csak vagyont és méltóságot biztosító pozíciók helyett olyanokat egyesítsen kezében, amelyek nagy terveinek megvalósítását biztosíthatták számára. Ezek közül a legfontosabbak voltak: a császári könyvtár vezetője és a könyvbíróság elnöke lett, ami az akkori cenzúrarendszer idején bizonyos szabadságot biztosított neki értékes, de különben tiltott könyvek használatára, továbbá ő lett a bécsi orvosi kar állandó elnöke és — ez volt a legfontosabb, legátfogóbb funkciója, amelynek hatásköre a magyar területekre is kiterjedt — az összmonarchiai egészségügy igazgatója. Utóbbi minőségében két cél lebegett szeme előtt. Az egyik az egyetemi orvosképzés kiépítése volt. Ebben az elgondolásban eszmeileg a felvilágosodás populacionista elképzelése vezérelte: 147