Új mindenes gyűjtemény 4. 1985

Duka Zólyomi Norbert: A nagyszombati orvostudományi kar és történeti előzményei

ehhez még hozzávesszük Fischer újszerű természettudományi szemléletét, nyilvánvaló, hogy az oktatás során tanítványaikat egyúttal megismertették az orvosi fejlődés legújabb vívmányaival.

4

3 Magyarországi hallgatók egyetemet pótló iskolákon Voltak olyan intézmények is Európában, amelyek nem voltak egyetemek, tehát orvosdoktori címet nem adományozhattak, viszont egyes szakokban — sebészet, anatómia, törvényszéki orvostan, klinikai gyakorlat, patológia, terápia, gyógyszertan, kémia és botanika —, tehát ahogy egy-egy intézmény fejlődött, esetleg úgyszólván az összes orvostudományi tárgyakban alapos előképzésben részesítették a hallgatókat, akik azután valamely egyetemen könnyűszerrel megszerezték az orvosdoktori címet. Ilyen intézmények voltak a 18. század folyamán: a II. József császár által 1785-ben alapított bécsi Katonai Sebészeti Akadémia, amelynek célja elsősorban katonaorvosok és -sebészek képzése volt az abszolutizmus egyik vezérelve jegyében (az erős államnak sok egészséges polgárra és katonára van szüksége), továbbá Rahn Henrik svájci felvilágosult orvos alapítványa a zürichi orvosi-sebészeti intézet, a Schwarz professzor alapította heidelbergi sebészeti intézetek, hasonló intézmények Meinburgban, Bruchsalban, Drezdában, Koppenhágában és Münsterben, Wiegleb kémiai intézete Langensalzában, Mai orvosé Mannheimben betegápolók képzésére (1782-től), végül a berlini, 1724től fennálló Collegium Medico-chirurgicum.

4

4 Feltehető, hogy ezen intézmények egynémelyikének magyarországi hallgatói is voltak, legalábbis a földrajzilag közelebb fekvőknek, illetve azoknak, amelyek 1769 — a nagyszombati orvostudományi kar megalakulása — előtt már léteztek. A szakirodalomban ezt a kérdést (magyarországi hallgatók részvétele az említett intézményekben) nem dolgozták még fel, egyedül a berlini Orvosi-sebészeti Kollégium magyar hallgatóival foglalkozott legújabban két tanulmány.

4

5 A berlini Collegium Medico-chirurgicum a 18. század húszas éveiben alakult, s hallgatóiról 1730-tól vezetett anyakönyveket. Ezen anyakönyvek szerint 1730 és 1779 között 21 magyarországi származású hallgató látogatta az intézményt, ezen belül 1769-ig, a nagyszombati orvoskar megalakulásáig 17, utána már csak 3 sebésznek készülő diák és egy orvosi pályát választó személy: a pozsonyi származású, utóbb Pozsonyban letelepedő és haláláig, 1801-ig ott működő Payer János András. A magyarországi hallgatók a következőképpen oszlottak meg: 1 gyógyszerész, 6 orvos, 14 sebész. (Ebből nyilvánvaló, hogy egyes esetekben máshol végzett személyek is látogatták a berlini intézetet továbbképzés céljából.) Az összetételből az is látható, hogy a hallgatók elsősorban sebészeti ismeretek elsajátítása céljából keresték fel a berlini intézményt. Két kivétellel — egy diák Budáról, egy másik Torontál megyéből származott — Felső-Magyarországról, nagyrészt a mai Szlovákia területéről jöttek a hallgatók: Pozsony (6), Szepesség (1), Lőcse (1), Eperjes (2), egynek Poloma és egynek Besztercebánya volt szülőhelye. Ezenkívül a Dunántúlról, Sopronból jött három és Rusztból (ma Ausztria, Burgenland) egy hallgató. 145