Új mindenes gyűjtemény 4. 1985
Duka Zólyomi Norbert: A nagyszombati orvostudományi kar és történeti előzményei
Magániskolák a 18. században A 18. század folyamán vált szokássá, hogy egy-egy hírnévnek örvendő, kiváló orvos rendszeres oktatás formájában, magániskola keretében gyűjtötte össze a külföldre készülő orvos jelölteket, hogy mind gyakorlati, mind elméleti téren előkészítse őket a külföldi tanulmányokra. Ennek az előkészítésnek az volt az előnye, hogy a jelölt így előbb megismerkedhetett az orvostudomány és orvosi gyakorlat elemeivel, és valamelyik külföldi egyetemen rövidebb idő alatt is megszerezhette az orvosdoktori címet. Még ha ezek az orvosi magániskolák nem adtak is ki látogatóinak semmiféle bizonylatot, az itt elsajátított ismeretek képessé tették őket az egyetemi anyag gyorsabb elsajátítására. Ha nem voltak is ezek az oktatási központok elsődleges orvosképzési intézmények, mert a befejezésnek mindenkor külföldön kellett bekövetkeznie, a magyarországi orvosképzés szempontjából mégis fontos szerepet játszottak. Ezt abból is láthatjuk, hogy az orvosi magániskolákon előkészített és külföldön az orvosdoktori címet megszerző egyénekből kerültek ki a 18. század legkitűnőbb magyarországi orvosai, mint Torkos Jusztusz János, Hermann András és mások. 3 9 A két legfontosabb orvosi magániskola Moller Ottó Károlyé volt Besztercebányán és Fischer Dánielé Késmárkon. Az iskolák menetéről, tananyagáról nem maradtak fenn feljegyzések, sőt a hallgatók nevét is csak hézagosan lehet megállapítani. Azt tudjuk, hogy a hallgatók tandíjat fizettek, de mindkét orvos humanista lelkületére vall, hogy szegényebb sorsú tanítványainak a tandíjat elengedték. Moller Károly külön írásba foglalta azokat az ismereteket, amelyeket tanítványainak át akart adni. Sajnos, a kompendium nem maradt fenn, csak a címét ismerjük: Succincta morbos curandi methodus suis auditoribus in domesticis scholis dictata („A betegségek gyógyításának rövid módszere, ahogy hallgatóinak a házi iskolában lediktálta"). A címből két dolog következik: Moller saját tankönyve alapján tanította az orvostudományt, úgy, hogy szövegét tanítványainak lediktálta, tanításának a lényege pedig nem annyira az elméleti orvostudomány volt, a teoretikus eszmefuttatások, hanem bevezetés a gyakorlati gyógyítás művészetébe. Feltehető, hogy az iskolában előadott anyagot Moller úgy is kiegészítette, hogy tanítványaival gyakorló orvosokat keresett fel, és szemléltető módon ismertette meg őket az egyes betegségekkel, tüneteikkel és a korabeli módszer szerinti gyógyításukkal, továbbá az egyes betegségek ellenjavallataival, ellenszereikkel orvos ismerősei pácienseinek esetében. Hasonlóképpen járt el saját betegeit illetően is. Mollernek saját gyógyszertára volt (akkor még nem létezett az a későbbi rendelkezés, hogy — bizonyos kivételektől eltekintve — orvos nem lehet gyógyszertár-tulajdonos), és így ugyancsak feltehető, hogy tanítványainak szakszerű kémiai-gyógyszerészeti utasításokat is adott. Annyival inkább is támaszkodhatott tekintélyes gyógyszeranyagra, hogy az ő gyógyszertára volt a híres hallei Waisenhausapotheke („Árvaházi Patika") magyarországi képviselője. Moller tanítványai általában a hallei egyetemen folytatták orvosi tanulmányaikat. Ez érthető, ha ismerjük, milyen szoros kapcsolat állt fenn Moller és Halle között. Ö maga a hallei egyetem neveltje volt, 143
