Új mindenes gyűjtemény 4. 1985

Duka Zólyomi Norbert: A nagyszombati orvostudományi kar és történeti előzményei

módszereik a népi gyógyítás bizonyos tapasztalati elemein alapultak — többet ártottak, mint használtak. Orvosi ismeretek közvetítése orvostudományi karon kívül Már a 11. századtól kezdve léteztek Magyarországon olyan intézmények, főiskolák, akadémiák, melyek ugyan nem nyújtottak — korabeli értelemben •— teljes orvosi képzettséget, és nem is voltak jogosultak orvosdoktori címet adományozni, ám azzal, hogy bizonyos orvosi alapismereteket közvetítettek, nevezetesen a diákokat megismertették a nagy ókori (és a 18. század végéig uralkodó) orvosi művekkel, Hippokratész és Galenus könyveivel, előkészítették a hallgatókat arra, hogy tanulmányaikat valamelyik külföldi orvostudományi karon befejezzék. Ezeket az intézményeket akkor sorolhatjuk az orvosképzés kezdetleges színhelyei közé, ha két feltételnek eleget tettek: 1. ha tanári karukhoz legalábbis egy orvos tartozott; 2. s ha a szabad művészetek (artes liberales) az előadott tárgyak közé tartoztak (a teológián, a kánonjogon és a filozófián kívül, amely egyértelmű volt az egyház hivatalos ideológiájával, az arisztotelészi—tomista, későbbi értelemben a skolasztikus filozófiával). Ezek képezték az orvosi ismereteket is oktató intézmények első csoportját. A 14. századtól, az első közép-európai egyetemek megalapításának idejétől kezdve — amikor rendre keletkeztek egyetemek Prágában (1348), Krakkóban (1364), Bécsben (1365), Heidelbergben (1386) — Magyarország területén is hasonló intézmények jöttek létre: egyetem Pécsett (1367) és Budán (1388), majd a 15. században a pozsonyi Academia Istropolitana (1467). Bár ez utóbbiak alapító oklevelük értelmében és a pápai jóváhagyás birtokában — ami egy intézmény egyetemi jellegének alapfeltétele volt a középkorban — egyetemeknek számítottak (legalábbis alapításuk idején), a gyakorlatban nem teljesítették az orvosképzés korabeli feltételeit: nem volt orvosi karuk, nem adták meg a végzetteknek a doctor medicinae rangot (legfeljebb a magister medicinae címet) stb. Ezért a szakirodalomban az említett három magyarországi intézmény mint „ősegyetem" szerepel. A/ Az első csoportba, a nem egyetemi jellegű intézmények sorába, amelyek orvosi ismereteket is közvetítettek, de semmiféle orvosi rangot nem adamányozhattak, két ún. akadémiát sorolhatunk: az esztergomi káptalan főiskoláját és a veszprémi káptalan iskoláját. Mindkettő az illető püspökség, illetve káptalan keretében keletkezett és működött. Az esztergomi káptalan főiskolája. Erről az intézményről csak nagyon gyér adatok maradtak fenn. Az okiratokban Academia néven szerepel, és létezését a 11. századtól a 14. századig terjedő időszakban lehet kimutatni. Nem volt egyetemnek tekinthető középkori értelemben sem. Püspöki alapítás volt, nem a pápa hagyta jóvá, azaz nem volt ún. studium generale (általános tanulmányok iskolája), hanem csak studium particulare (a részlegeseké). Pápai jóváhagyás híján nem volt jogosult azon kiváltságokra, amelyek abbólj következtek volna, így nem adományozhatott akadémiai címeket (

doctor, magister), és 135