Új mindenes gyűjtemény 4. 1985
Duka Zólyomi Norbert: A nagyszombati orvostudományi kar és történeti előzményei
nem élvezte az egyetemi önkormányzatból folyó jogokat, mint pl. a független önkormányzat jogát vagy büntetések kiszabásának jogát, amelyek csak az igazi egyetemeket illették meg. Viszont több adatból arra lehet következtetni, hogy ezen a főiskolán orvosi ismereteket is előadtak. 1326-ban pl. találunk az előadó tanárok között egy orvost is, bár nem bizonyos, hogy az orvostudományt is valóban tanította. 24 Lehetséges, hogy csak egyéb tárgyat adott elő, ami a középkori iskolákban gyakori eset volt. IX. Bonifác pápa bullája 1399-ben megemlíti, hogy az esztergomi iskolán tanított egy bizonyos „Johannes Marci, az esztergomi egyház kanonokja, barsi fődiakónus... a teológia, orvostan és a szabad művészetek magistere". Ebben az esetben már feltételezhető, hogy az illető orvosi ismereteket is előadott, mégpedig a szabad művészetek keretében. Ilyen kar létezése az esztergomi iskola studium particulare jellegére való tekintettel feltehető. 2 5 A veszprémi káptalani iskola. Ezen intézmény keretében is feltétlenül létezett a szabad művészetek kara — ha nem is felel meg a valóságnak az a feltételezés, hogy az iskola III. Béla alatt egyetemi rangra emelkedett. 2 0 Igaz ugyan, hogy IV. László 1271-ben kelt rendeletében az foglaltatik, hogy ezen iskolában úgy tanítanak, „mint Franciaországban" (prout in Francia), azaz a Sorbonne egyetemen, és ez esetben studium generale jelleggel bírt volna az intézmény, ám az 1254-ben kelt pápai bulla — „Magyarország főpapjainak" címezve (praelatis Hungáriáé) — csak a szabad művészetek tanítását hangsúlyozza, amidőn kimondja, hogy ebben az iskolában senki sem lehet a „világi tárgyak tanára" ( saecularium professor), azaz nem adhatja elő azokat a tárgyakat, amelyek a teológia, illetve az egyházjog keretén kívül esnek, hacsak egyéb szakokban nem jártas. 2 7 Az adatok különféleképpen magyarázhatók, de feltételezhető, hogy a szabad művészetek tárgyait itt is előadták — amennyiben a megfelelő tanár rendelkezésre állt —, és ezek keretében orvosi ismereteket is közvetítettek, ha netán orvosdoktor volt az előadó. Tehát: mind a veszprémi káptalan iskolájáról, mind az esztergomi káptalani főiskoláról feltételezhető, hogy a szabad művészetek keretében bizonyos orvosi alapismereteket nyújtott, amelyeket azután az orvosló papok a gyakorlatban felhasználtak. Az iskolai hallgatók ez esetben főtárgyuk mellett egyúttal bizonyos alapfokú orvosi képzést is kaptak, és így érthető, hogy ebben a korban elég gyakran találkozunk gyógyító papokkal, orvos papokkal. B/ Az úgynevezett ősegyetemek már megfeleltek azoknak a követelményeknek, amelyeket a kor az egyetemi ranghoz fűzött. A gyakorlatban, sajnos, rövid életű főiskolákról volt szó, amelyeknek élete a meglevő adatok alapján nem is követhető folyamatosan. Végső sorsuk részletei pedig eltűnnek a történelem homályában. Létezésük idejéből sem ismerjük a közelebbi körülményeket, és működésük részleteit homály fedi. Ha ideig-óráig játszottak is szerepet a magyar orvosképzésben, az nem volt jelentékeny, rövid ideig tartott, és lényegesen nem befolyásolta a helyzetet az orvosellátás terén. Létezésük idejében is a magyarországi orvoshiány pótlására egyedül az addigi lehetőségek álltak rendelkezésre: a magyarországiak külföldi tanul136
