Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

D.Varga László: Népi halászati eszközök és módok a Latorca halászatában

hogy miután a hal „megszokta a vészen a járást", akkor felszedték, és átvitték más helyre. Így kapta, funkciójánál fogva, a vándorvész megnevezést. (Az áthelyezést olykor a halászok akarata ellenére, áradás alkalmával elvégezte a víz is, ilyen esetben új szerkezetet kellett építeni.) A gereggye ugyancsak rekesztőhalászati eszköz (felépítése lényegében megegyezik a szégyéével), csupán annyiban különbözik az előbbitől, hogy míg a szégye „vándoroltatható", addig a gereggye helyhez kötött, sövényként megfont, rögzített eszköz. Míg a szégyét folyóvízen is használták, a gereggyét lassú folyású kifutókban, holtágak kanyaraiban építették meg. A bésiek régyének nevezték a gereggye, illetve szégye elé hányt száraz ágat, gallyat. Erre mondták, hogy a gereggye, illetve szégye „meg van régyézve". A kapu előtt, illetve fölött helyezkedett el a halász a kullantó

n ülve, miközben nyári (őrös) szákját a kapuba helyezte.

8 A gereggyét a vizsgált falvak közül két helyen, Bésben és Zétényben ismeriik, Szirénfalván és Csicserben nem. A régi okiratokban veiz, weyz megnevezésű halászszerszámmal találkozunk, amelyet a szakterminológia ma magyar vejszének nevez,

9 és amely úgyszintén rekesztőhalászati eszköz. Lényege, hogy a rekeszték „megállítsa a hal mozgását", illetve a szerszám adta forma alapján a kívánt irányba terelje. Vese (Szirénfalván a szívhez hasonlítják) alakú kürtőt és ellipszis alakú udvart állítanak egymás mellé, s ezek közé, közös szimmetriatengelyükre merőlegesen ékelődik be jobbról és balról az egyenes irányban elnyújtott két lésza.

1

0 A szakterminológia az egész szerszámot nevezi vejszé nek, és csak egyik részét „a jobbról, balról egyenes irányban elnyújtott részt" lészának, ezzel szemben a kutatott helyeken az egész szerszámot íászának nevezik. A lészát vörösgyűrűből fonták (sohasem nádból). Hossza attól függött, milyen szélességű vízszakaszt kívántaik vele lezárni. Minden halász egyedül készítette lészáját, és ha netalán olyan helyen akart vele halászni, amelyet teljes szélességében nem tudott volna lezárni, akkor társult egy vagy két másik halásszal, akiknek úgyszintén volt lészájuk. Ilyenkor természetesen közös volt a zsákmány. Sajátos halbiológiai ismeretekre (tapasztalatokra) vall az alábbi érvelés, amely a lészával kapcsolatos: „Azir vót olyan kacskaringós a lísza, hogy minél jobban megtívessze a halat, oszt rákínyszeríccse a nyíláskeresísre. Mikor bejutott a lísza szivibe, vissza mán nem tanálta a nyílást." Noha ezzel a szerszámmal is éjjel halásztak, itt nem volt szükség a halász jelenlétére, hanem miután estére lerakta a lészát, hazament, majd reggel újból (kiment, hogy kiszedje a halat a lésza szívéből a repencsákkal (B.), azaz a ?nentővel (Sz.). További rekesztőhalászati eszköz a varsa, amely egykor ugyancsak adomány tárgyát képezte. Az oklevelekben ansa, worsa, a régi szótárakban verse néven szerepel.

1

1 Adatközlőim a varsá59