Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

Bogoly János: A Bodrog és a Latorca vidékének természetrajza

fekvő kis mocsárban a következő fajok előfordulását figyeltem meg: kanadai átokhínár (Elodea canadensis), tavirózsa (Nuphar lutea §), súlyom (Trapa natans §), mételyfű (Marsilea quadrifolia), víziboglárka (Batrachium aquatile), békabuzogány (Sparganium emersum), úszó békaszőlő (Potamogeton natans) és kis tüskéshínár (Najas minor). Megjegyzem, hogy a mételyfű (Marsilea quadrifolia), már csak jóformán a Latorca környékén található egész Szlovákiában, és a kis tüskéshínár (Najas minor) is igen ritka, melegkedvelő faj. Mélyebb és régebbi keletkezésű holtágakban találhatunk fehér tündérrózsát (Nymphaea alba §). A Latorca árterében elterjedt érdekesebb növények közül említésre méltók még a hínáros boglárka (Batrachium trichophyllum), a fényes fűtej (Tithymalus lucidus) és a ligeti szőlő (Vitis silvestris). A sekély, feltöltődött és nyáron kiszáradó mocsarakban leggyakrabban széles levelű gyékényt (Typha latifolia), sárga nőszirmot (Iris pseudacorus), virágkákát (Butomus umbellatus), tavi kákát (Schoenoplectus lacustris), ágas békabuzogányt (Sparganium erectum) és különféle sásokat (Carex sp.) láttam. A vízinövényzet szempontjából jelentősek a hullámtéren belüli bányagödrök. Ezek a gátak építéséhez szükséges föld kitermelése után maradtak hátra, és vízzel töltődtek fel. Ezekben is megtelepedett néhány érdekesebb növény, mint a mételyfű (Marsilea quadrifolia), a közönséges rence (Utricularia vulgaris), az érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum), néhány békaszőlőféle (pl. a sertelevelű békaszőlő — Potamogeton trichoides) és úgy, mint a többi sekély mocsárban, a kolokán (Stratiotes aloides §). A Labore árterében, bár kevésbé elterjedt és kevesebb fajszámmal, hasonló vízinövényzet alakult ki. Legjelentősebb azonban az ártéren kívül fekvő Ö-Laborc növényzete. Itt a következő érdekesebb növények nőnek: fehér tündérrózsa (Nymphaea alba §), tavirózsa (Nuphar lutea §), súlyom (Trapa natans §), fekete szittyó (Juncus atratus), sima tócsagaz (Ceratophyllum submersum), kis tüskéshínár (Najas minor), tófonál (Zannichellia palustris), mocsárhúr (Callitriche palustris) és az itt nemrég felfedezett vízidara (Wolffia arrhiza), amely a világ legkisebb virágos növénykéje. A partokon egyébként nagy tömegben láttam orvosi zilizt (Althaea officinalis §) és iszapzsurlót (Equisetum fluviatile), valamint előfordul néhány tő tiszaparti margitvirág (Leucanthemum serotinum) is. Az Ortó és az Udacs növényzete valamivel egyhangúbb. Itt is előfordul a tavirózsa (Nuphar lutea §), a súlyom (Trapa natans §), a kolokán (Stratiotes aloides §) és a bodros békaszőlő (Potamogeton erispus). A partokat a gyékények (Typha sp.) növik be. Gyakori még a villás sás (Carex pseudocyperus) és a sárga nőszirom (Iris pseudacorus). A Holt-Bodrog növényvilágában megtaláljuk az előbb felsorolt fajokat, csak jóval nagyobb mennyiségben. Itt is előfordul, sőt nagyobb mennyiségben, az Ó-Laborcnál már említett vízidara (Wolffia arrhiza). 22