Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

Bogoly János: A Bodrog és a Latorca vidékének természetrajza

fekvő kis mocsárban a következő fajok előfordulását figyeltem meg: kanadai átokhínár (Elodea canadensis), tavirózsa (Nuphar lutea §), súlyom (Trapa natans §), mételyfű (Marsilea quadrifolia), víziboglárka (Batrachium aquatile), békabuzogány (Sparganium emersum), úszó békaszőlő (Potamogeton natans) és kis tüskéshínár (Najas minor). Megjegyzem, hogy a mételyfű (Marsilea quadrifo­lia), már csak jóformán a Latorca környékén található egész Szlo­vákiában, és a kis tüskéshínár (Najas minor) is igen ritka, meleg­kedvelő faj. Mélyebb és régebbi keletkezésű holtágakban találha­tunk fehér tündérrózsát (Nymphaea alba §). A Latorca árterében elterjedt érdekesebb növények közül említésre méltók még a hí­náros boglárka (Batrachium trichophyllum), a fényes fűtej (Ti­thymalus lucidus) és a ligeti szőlő (Vitis silvestris). A sekély, fel­töltődött és nyáron kiszáradó mocsarakban leggyakrabban széles levelű gyékényt (Typha latifolia), sárga nőszirmot (Iris pseudaco­rus), virágkákát (Butomus umbellatus), tavi kákát (Schoenoplec­tus lacustris), ágas békabuzogányt (Sparganium erectum) és kü­lönféle sásokat (Carex sp.) láttam. A vízinövényzet szempontjából jelentősek a hullámtéren belüli bányagödrök. Ezek a gátak épí­téséhez szükséges föld kitermelése után maradtak hátra, és víz­zel töltődtek fel. Ezekben is megtelepedett néhány érdekesebb nö­vény, mint a mételyfű (Marsilea quadrifolia), a közönséges rence (Utricularia vulgaris), az érdes tócsagaz (Ceratophyllum demer­sum), néhány békaszőlőféle (pl. a sertelevelű békaszőlő — Pota­mogeton trichoides) és úgy, mint a többi sekély mocsárban, a ko­lokán (Stratiotes aloides §). A Labore árterében, bár kevésbé elterjedt és kevesebb fajszám­mal, hasonló vízinövényzet alakult ki. Legjelentősebb azonban az ártéren kívül fekvő Ö-Laborc növényzete. Itt a következő érdeke­sebb növények nőnek: fehér tündérrózsa (Nymphaea alba §), ta­virózsa (Nuphar lutea §), súlyom (Trapa natans §), fekete szittyó (Juncus atratus), sima tócsagaz (Ceratophyllum submersum), kis tüskéshínár (Najas minor), tófonál (Zannichellia palustris), mo­csárhúr (Callitriche palustris) és az itt nemrég felfedezett vízidara (Wolffia arrhiza), amely a világ legkisebb virágos növénykéje. A partokon egyébként nagy tömegben láttam orvosi zilizt (Al­thaea officinalis §) és iszapzsurlót (Equisetum fluviatile), valamint előfordul néhány tő tiszaparti margitvirág (Leucanthemum sero­tinum) is. Az Ortó és az Udacs növényzete valamivel egyhangúbb. Itt is előfordul a tavirózsa (Nuphar lutea §), a súlyom (Trapa natans §), a kolokán (Stratiotes aloides §) és a bodros békaszőlő (Pota­mogeton erispus). A partokat a gyékények (Typha sp.) növik be. Gyakori még a villás sás (Carex pseudocyperus) és a sárga nő­szirom (Iris pseudacorus). A Holt-Bodrog növényvilágában megtaláljuk az előbb felsorolt fajokat, csak jóval nagyobb mennyiségben. Itt is előfordul, sőt nagyobb mennyiségben, az Ó-Laborcnál már említett vízidara (Wolffia arrhiza). 22

Next

/
Thumbnails
Contents