Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

Bogoly János: A Bodrog és a Latorca vidékének természetrajza

már inkább a szárazabb talajt kedvelik, ezért leggyakrabban a vulkáni eredetű dombokon, a Zempléni-szigethegység nagyobb részén és az Ung-vidék tábláin nőttek. Ezek borították a homokbuckák felszínét is. A még szárazabb vulkáni dombrészeket, valamint a Zempléni-szigethegység egyes részeit a melegkedvelő tölgyesek borították, a sziklapadokon és a mészköveken pedig az erdőssztyepp volt elterjedve. A virágos bükkösök csak a Zempléni-szigethegység elszigetelt csúcsszakaszain feljlődtek ki. A növényzet mai képe Mint általában a kultúrterületeken, vidékünkön is eredete szerint három csoportba oszthatjuk a meglevő növénytakarót: 1. Természetes növénytársulások. Ezek maradványok formájában és sokszor módosult összetételben még scxk helyütt megtalálhatók a vizekben, mocsarakban, tőzeglápokon, csatornákban, erdőkben, sziklákon, vulkáni eredetű dombokon és a mészköveken. 2i Másodlagos növénytársulások. Az előbbiektől eltérően ezek már nem teljesen természetes eredetűek, de nem is a közvetlen emberi beavatkozás alakította ki faj szerinti összetételüket. Ilyenek pl. az erdei tisztások, rétek, kaszálók, nagyobb füves térségek stb. Elterjedésük vidékünkön jelentős. 3. Mesterséges növénytakaró. Ezt már teljes mértékben az ember alakította iki. Ide tartoznak a mezőgazdasági művelés alatt álló szántóföldek, gyümölcsösök, kertek stb. A következőkben elsősorban az első és a második típussal fogunk bővebben megismerkedni, mivel ezek a jellemzőek és átmenetek is kialakultak köztük. A vizek és mocsarak növényei Ez a növényzet szervesen hozzátartozik a Bodrog és a Latorca vidékének képéhez. Formákban és fajokban ezek a társulások igen gazdagok, és a lecsapolások miatt megritkult állományuk ellenére még sok szépen megőrzött társulással találkozhatunk. A folyóvizek, különösen ha mélyek, még nem megfelelőek a vízinövényzet megtelepedésére, de a holtágak és a lecsatolt folyószakaszok már igen. Mint jellemző példát a Latorca hullám- és árterét említeném. A folyó lecsatolt ágai két évtized alatt már jól benőttek vízinövényekkel, kivéve a mélyebb részeket. Általában elsőnek jelenik meg a tavirózsa (Nuphar lutea §). További jellemző növények a súlyom (Trapa natans §), az érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum) és a különféle békaszőlők (Potamogeton sp.). A sekélyebb parti részeken tömegesen nő a nyílfű (Sagittaria sagittifolia) és a békatutaj (Hydrooharis morsus-ranae). A partok növényzetében gyakori a vízi harmatkása (Glyceria aquatica), ritkább viszont a nád (Phragmites australis). Érdekesek a hullámtérben fekvő, rendszeresen elárasztott kis mocsarak. Például egy Nagykapos határában levő, a folyótól kb. 200 méterré 21