Új mindenes gyűjtemény 2. 1983

Duka Zólyomi Norbert: Fejezetek a himlőoltás történetéből

talanság, vagy még inkább a veszélyesség hírébe keveredjék: amikor Európában először került sor himlőoltásokra, megtörtént — különösen Angliában —, hogy éppen ellenkező hatást váltottak ki, az oltás új járványoknak adott tápot. A lelkesedést a közömbösség váltotta fel, majd felhangzottak a himlőoltás ellenzőinek intő szavai. Ekkor már nemcsak orvosi szempontból ellenezték, hanem ideológiai okokból is támadták. Majd amikor elcsendesültek, vagy kétkedésbe fulladtak az ellenséges hangok, egy másik ellenféllel is szembe kellett szállni: a tömegek magatartásával. A nép széles rétegei hallani sem akartak az oltásról, egészséges ember „megfertőzését" istenkísértésnek tartották. Mindez a himlőoltás első változatának idejében történt. Ez utóbbi abból állt, hogy himlőben megbetegedettek himlőhólyagjainak váladékát, tehát emberi anyagot — nyiroknedvet, azaz limfát — oltottak be az egészséges testbe: rendszerint bevágást eszközöltek az egészséges személy karján, s ebbe csipesszel bevitték a beteg személy váladékát. Ez volt az úgynevezett varioláció. Lényeges változás akkor állt be, amikor 1796-ban Edward Jenner angol orvos kísérletei alapján nem beteg személy, hanem beteg tehén nyirokváladékával oltották be az egészséges személyt. Ez volt a tehénhimlővel való oltás, a vakcináció. A kétféle oltást szigorúan meg kell egymástól különböztetni, bár az orvosi irodalomban is találkozunk néha a két fogalom felcserélésével, mint például a múlt század végén Dr. Pávay-Vajna Gábor, az egyébként jónevű pozsonyi orvosíró esetében (tévedését Dr. Vámossy István pozsonyi orvos és orvostörténész igazította helyre). A tehénhimlőoltás megteremtette a himlő elleni védőoltás biztonságos formáját. Csakhamar kiszorította a korábbi oltási formát, és kezdettől fogva voltak olyan törekvések, amelyek általánosan kötelezővé akarták tenni. De itt érvényesült az új szerek, új találmányok sorsának törvényszerűsége: először úgy üdvözlik, mint az emberiség jótevőjét, megmentőjét — lásd Robert Koch és a tuberkulin esetét —, azután néhány balsiker után teljesen elvetik, majd — ha tényleg megalapozott újításról van szó — a felfedezés önnön erejéből elhallgattatja az ellenfeleket, és bevezetése természetes szükségletté válik, amely nélkül a további fejlődés el sem képzelhető. A továbbiakban a himlőoltás történetének egyes fejezeteit akarjuk megvizsgálni, különös tekintettel az egykori Ausztria és Magyarország, illetve a mai Csehszlovákia területére. Himlőjárványok az oltás alkalmazása előtt Ma már nem játszik szerepet a himlő mint járványos betegség, ám annál pusztítóbb hatású volt Európában és más földrészeken az elmúlt évszázadok folyamán, egészen a 18. század végéig, de még azután is. Az évszázados veszély után pontot csak a himlőoltás kötelező bevezetése tett az egyes országokban. Magyarországon az 1876-os XIV. törvénycikk — bizonyos korábbi kísérletek után — mondta ki a kötelező himlőoltást az ország egész területére, és a végrehajtás biztosításáról is gondoskodott. Az időpont, amikor ez 37