Új mindenes gyűjtemény 2. 1983

Duka Zólyomi Norbert: Fejezetek a himlőoltás történetéből

a korszerű egészségügyi törvény megjelent, igen figyelemreméltó, ha tekintetbe vesszük, hogy a fejlettebb országok közül Angliában 1867ben vezették be az oltási kötelezettséget, Németországban 1874-ben. A régebbi időkben a himlő egyike volt a legpusztítóbb járványos betegségeknek. Akkor is véglegesen megbélyegezte áldozatait, ha nem volt halálos kimenetelű. Áldozatai különösen, a gyermekek köréből kerültek ki. Hogy egy példát említsünk, Pozsonyban még az 1785—1800-as években is a következő szomorú adatokkal találkozunk :

4 Pozsonyban 1786—1800-ig himlőben elhaltak 1 éves korig 268, 2 éves korig 223, 3 éves korig 174, 4 éves korig 124, 5 éves korig 80, 6 éves korig 40, 7 éves korig 30, 8 éves korig 13, 9 éves korig 7, 10 éves korig 1, 10 éven felül 4. A himlő járványok — amelyek szinte évenként felléptek: 1786, 1789—1790, 1794, 1797—1798 és 1800 — áldozatai a gyermekhalandóságnak átlag egyharmadát tették ki, néha a felét. A Helytartótanács 1796-os kimutatása szerint az akkori Magyarországon a gyermekek egynegyedét kaszálta le a himlő. Bernardo Ramazzini, 18. századbeli olasz orvos, a munkaorvostan egyik megalapítója, az évszázadonként himlőben meghaltak számát félmillióra becsüli.

5 Ez csak becslés volt, hiszen abban az időben még statisztikákat nem vezettek, és egy másik olasz orvos, Sarcone, pontosabb számítások alapján ezt a számot 237 600-ra javította. Mindenesetre az akkori európai összlakosságot tekintve ez is tekintélyes számot jelentett.

6 Egy újabb összegezés szerint a 18. században 100 személyből 11,4—14,9 °/o halt meg himlőben tizedik életévének elérése előtt.

7 A 18. században, amikor a társadalmi kérdések előtérbe kerültek, a himlő mint a népesség állandóságát megrendítő jelenség, szintén bekerült az érdeklődés középpontjába. Egyebek között a francia Enciklopédia szerkesztője, d'Alemibert mutatott rá a himlő társadalmi jelentőségére, arra,'hogy mekkora emberveszteséget okoz ez a járványos betegség. A populacionisták vagy kameralisták, akik a nagyszámú népességben látták az állam gazdagságának az alapját — elsősorban J. J. G. Justi és J. Sonnenfels — rámutattak arra, hogy a felvilágosodott államnak nemcsak sok lakosra van szüksége, hanem sok egészséges lakosra. Márpedig a himlő egyike azon tömegbetegségeknek, melyek az államot tetemes számú katonától és adófizetőtől fosztják meg. Pozsonyból a 17. században csak egy, inkább helyi jellegű himlőjárványról tudunk. A 18. században a himlő 1708 és 1710 között az egész országra kiterjedt.

8 38