Új mindenes gyűjtemény 2. 1983
Méryné Tóth Margit: Tradoskedd hagyományos táncai és táncélete
Váskatánc Az írott tánctörténeti forrásokat vizsgálva, a Kárpát-medence népeinek tánckultúrájára vonatkozó első részletesebb adatok az eszközös pásztortáncokra vonatkoznak. A szlovák 4 2 és magyar 43 tánctörténeti adatokban a XVI. századtól kezdve fordul elő a hajdútánc emlegetése, több-kevesebb részletességgel való jellemzése, valamint ábrázolásai és dallamfeljegyzései. A történeti eszközös pásztortánccal, fegyveres hajdútánccal a mai szlovák és magyar néptánchagyományban fellelhető igen gazdag eszközös pásztortáncanyag, nyilvánvaló kapcsolatban áll. Az effajta eszközös táncokat az európai szakirodalomban — megkülönböztetésül a lánckardtáncok típusától — ügyességi fegyvertáncokként szokták emlegetni. Ezekkel a táncokkal — és részben történeti problémáikkal is — mind a szlovák, mind a magyar kutatás már hosszú ideje foglalkozik. A szlovák szakirodalomban ezt a táncfajtát a valach (valašské) táncréteg legfontosabb típusaként tartják számon, a magyar kutatók pedig eszközös pásztortáncok, kanásztánc, botoló fegyvertánc néven emlegetik. Enneß a kiterjedt tánccsaládnak egyik igen érdekes, speciális irányban fejlődött helyi fajtája a váskatánc. A tardoskeddi táncok közül a váskatánc az egyik legrégiesebb táncnak látszik. Nevét a hozzá kapcsolódó leggyakoribb tánceszköztől, a váskától kapta. A váska főleg vízhordáshoz használt, a két végén lánccal ellátott, körülbelül 120 cm hosszú rúd, amely Tardoskedden minden házban előfordul még ma is. Adataink alapján azonban úgy látszik, hogy ez az általunk használt típusnév többféle eszközös tánc gyűjtőneve. A váska mellett a bot, a cifra bot, a seprű, sőt nem botszerű eszközök — üveg, sapka, gyertya — említése is előfordul. A váska talán éppen a ráerősített lánc miatt vált kedveltté, de szinte minden adatközlő emlegeti a többi eszközt is. Az eszközös táncok esetében igen gyakori, hogy lényegében azonos táncfajtát különböző munkaeszközzel járnak, anélkül hogy a tánc zenei, formai és funkcionális vonatkozásaiban változás állna be. Maguk a parasztok sem különböztetik meg világosan az eszköz minősége alapján a változásokat. A tudatbeli elmosódás is egyik bizonyítéka annak, hogy lényegében egységes tánckategóriáról van szó. A magyar, a szlovák és általában az európai eszközös táncok különböző fajtáiban megfigyelhető az eszközök cserélődési lehetőségeinek a gyakorisága. A dél-dunántúli kanásztáncban például egyaránt szerepelhet kondásbalta, fokos, bot, juhászkampó, pálca, seprű, nádkéve, szalmaszál, vagy akár földre rajzolt kereszt 4 4 stb. Kanásztánc marad a tánc akkor is, ha üveg körül járják, vagy ha sapkával, ha földre rakott tojásokat táncolnak körül, esetleg ha zsebkendővel táncolják. A szlovák odzemok is előfordul fokossal, üveggel és bottal is. 4 5 A lánckardtáncoknál mind a szlovák, mind a cseh, osztrák, német stb. változatokban más-más eszköz használata esetén is világosan felismerhető, hogy ugyanazon táncfajtáról van szó. 4 6 Kard, fakard, pálca, abroncs, szalag, puska is helyettesíthetik egymást. Az eszköz cserélődése egyúttal a tánc funkcionális változásaira is utal. Nyil133
