Új mindenes gyűjtemény 2. 1983
Méryné Tóth Margit: Tradoskedd hagyományos táncai és táncélete
vánvaló, hogy a rituális, avató szertartáshoz kapcsolódó régi európai lánckardtánc jelentésének, tartalmának, funkciójának bizonyos módosulását jelenti az eredeti eszköznek például abronccsal való kicserélődése: mesterségtánccá, céhtánccá 4 7 válik ezáltal. Az eszköz minőségének megváltozása mintegy jelzője lehet a tánc társadalmi rétegek közötti vándorlásának. A Kárpát-medencében élő eszközös táncok az utóbbi évszázadokban elsősorban a pásztortársadalomhoz kötődtek. így a szlovákság körében elsősorban a valachokra jellemzőek, a magyarságban pedig a pásztorok őrizték meg ezeket a táncokat. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a földművelő parasztság körében egyáltalán nem találhatók meg, sőt a dunántúli és az alföldi parasztság körében éppen a pásztortársadalom felbomlásának utolsó szakaszában (a századfordulón) terjednek el. 48 Ha táncéletükbe szervesen nem épülnek is be, az ügyesebb, tehetségesebb egyéniségek mintegy virtuskodásként, mutatványként néha bemutatják őket, s így a falusi parasztság tudatában is a tánckészlet szerves részévé lesznek. Tardoskedden a váskatánchoz kapcsolódó szóbeli adataink, a tánccal kapcsolatos paraszti tudat megnyilvánulásai világosan tükrözik, hogy e táncot a falu tánckincsébe szervesen beletartozónak érzik, de mégis állandóan utalnak a hajdani pásztorokra, juhászlegényekre, juhászokra, bojtárokra, csikósokra, akik e táncforma igazi mesterei voltak. Ma ezt a táncot már csak a falusi parasztemberek és a falu legjobb táncosai ismerik. (Adataink közt szerepel például az első legények említése a váskatánccal kapcsolatban.) Természetes, hogy a falusi parasztság a táncot a neki megfelelő, keze ügyébe eső eszközökkel táncolja, és nyilvánvaló, hogy a váska vagy seprű gyakori használata és emlegetése a régi pásztortánc paraszti gyakorlatban való alkalmazása folytán válhatott elterjedtté. Az eszközcsere természetesen kisebb-nagyobb formai változásokat eredményez a táncban. Bizonyos mozzanatok (például botforgatás, botpörgetés), amelyek a váskával végrehajthatatlanok, kikopnak a táncból, mások pedig az új eszköznek megfelelően beépülnek (például a láncos váska ütögetése, a földre helyezett váskára való rábokázás). A váskatánc fogalomköre, akármilyen különösnek is látszik, az eszköz nélküli változatokat is magában foglalja. Ezek lényegében — metrikailag, tempóban, zenekíséret tekintetében és a motívumkincs vonatkozásában is — megegyeznek az eszközös formával. Hozzátehetjük még, hogy nővel járt forma is előfordul, leginkább az eszköz nélküli változatban. Az odzemok esetében is megfigyelhetjük, hogy gyakoriak az eszköz nélküli formák (például két ember összefogózva járja, sőt nővel is járják) 4 9. A hajdútánc történetében is találunk páros, nővel járt hajdútáncra vonatkozó adatot. 5 0 A Tardoskedden rögzített táncok között előfordul egy férfi szóló, amelyet adatközlője cigány táncnak nevezett. Kísérődallamának lényegéből, valamint a magányos táncolás tényéből logikusan következik, hogy ez a tánc a cigányos, magányosan járt férfitáncokhoz kapcsolódik. Figyelembe véve azonban azt, hogy a váskatáncot a rókatánc dallamára is szokták járni (ami nyilvánvalóan cigánytáncra utal), továbbá a tánc formai sajátosságait, motívum134
