Új mindenes gyűjtemény 2. 1983
Duka Zólyomi Norbert: Fejezetek a himlőoltás történetéből
zott himlőoltásra még 1786-ban sem, amikor újból hangsúlyozta fontosságát a Diskurs über die medizinische Polizei című 1000 oldalas művében, amellyel Magyarországon megalapítója lett az úgynevezett orvosrendőrségnek, azaz annak a tudományágnak, amely szerint minden közegészségügyi feladat az állam hatáskörébe tartozik. Előtte elsőként Johann Peter Frank írta meg az orvosrendőrség első összefoglaló művét, de Huszty említett könyvében ezt még kiegészítette, egyebek között a munkaegészségügy bevonásával az állami feladatok közé. 2 3 Bár maga nem vállalkozott még ekkor a himlőoltás gyakorlati kivitelezésére (csak 10 évvel később), megállapítja mindazon feltételeket, amelyek a biztonságos oltást szavatolják. így pl. kimondja, hogy nem szabad oltani azt, aki valami egyéb betegségben is szenved. Kassán Benkő Sámuel adott ki 1781-ben egy könyvet A hólyagos himlőről való tanácsadás címen, amely a himlőoltást ajánlja. Benkő Borsod megyei tisztiorvos volt, és ez a funkciója nagyobb súlyt adott véleményének. Érdekes volt ebből a szempontból a nagyszombati orvostudományi kar egyik hallgatójának, a luxemburgi származású Jean Baptisté Grandjeannak doktori értekezése, amely már 1772-ben ajánlotta a himlőoltást: Salutaris et necessaria est inoculatio (-hasznos és szükséges az oltás"). Bizonyára nem írhatta volna le ezt a mondatot, ha a nagyszombati orvosi kar ellenkező véleményen lett volna. Ezen a példán is látható, hogy a nagyszombati egyetem tanárai megengedték maguknak az önálló állásfoglalást a bécsi egyetemmel szemben, amelyen ekkor még de Haen és M. Collins tanárok a himlőoltás legádázabb ellenfelei voltak. 'A himlőoltás történetének harmadik szakaszába tartozik Haiszler György műve: Rövid vetélkedés. Mi jobb, a természetes vagy a mesterséges himlőzés (Pozsony, 1791). A szerző félretéve az oltás közegészségügyi, állami problémáit, a humanizmus nevében állt ki mellette. Ilyen körülmények között a himlőoltás gyakorlati kivitelezésének Magyarországon nem volt talaja. Csak 1768-ból tudunk egy esetről, amikor Pozsonyban május 12-én öt gyermeket oltottak be himlő ellen. Az oltásról beszámolt a Pressburger Zeitung május 18-iki számában, tehát frissiben. A cikkel érdemes részletesen foglalkozni. Azt írja, hogy az oltás „Mária Teréziának, a haza anyjának" jóváhagyásával történt, vagyis ennek az eseménynek a megtörténte nem annyira a magyarországi helyzetnek köszönhető, mint inkább Bécs közelségének, ahol a császárnő és orvosai kiálltak az oltás mellett. A himlőoltást Pozsonyban a Dimsdale-féle eljárással végezték, tehát ún. hűsítő módszerrel: a himlő kitörése és a láz beállta után a gyermekek szabad levegőn tartózkodtak (a régi módszer szerint meleg szobában, ágyban kellett volna tartózkodniok, meleg takarókba burkolva). Ivásra hideg kútvizet kaptak. Bevágással oltottak, az egyik gyermek fél karján eszközölték a bevágást, a másiknak mindkét karján. Bonyodalmak nem álltak be, és a kis pácienseknek egyáltalán nem kellett feküdniök. Az egyik gyermeknél erősebben elgennyedt a bevágás, és néhány napig nedvedzett. A végrehajtó orvos nevét nem közli az újsághír, de ez a kísérlet valószínűleg azonos volt azzal, 50
