Új mindenes gyűjtemény 2. 1983
Duka Zólyomi Norbert: Fejezetek a himlőoltás történetéből
melyet Sgollanics Ferenc pozsonyi orvos, az első Pozsony megyei főorvos végzett, és amelyről beszámolt a Bécsben megjelenő, magyarországi szerkesztőktől kiadott folyóirat, a K. K. Privilegierte Anzeigen hasábjain 1773-ban (14—16. oldal). Ezen hír szerint egy érdemes orvos kezdte el a gyógyítást legfelsőbb engedéllyel, saját költségére, és szerencsésen le is folytatta. Az adatok megegyeznek az előbbi újsághírrel (a gyermekek száma, a Dimsdale-féle módszer említése), csakhogy itt a hírt egy másik közlés toldja meg, amely -második vállalkozásról" beszél. E szerint az említett orvos még egyszer beoltott három lánykát és egy fiút, 4—9 éves korúakat. Hárman „szelíd" himlőt (bárányhimlőt) kaptak, egy lányon az oltás nem fogott, de később, amikor a beoltott gyermekekkel közös helyiségben szállásolták el, a himlőt nem kapta meg. A gyermekeknek az oltástól számított hetedik napig volt lázuk. Sgollanics különben is ismert volt emberszeretetéről: amikor 1769-ben Pozsony megyei főorvosnak megválasztották, a megyegyűlés kikötötte, hogy tisztségét díjtalanul lássa el, „nehogy a szegény adózók még súlyosabb teherrel sújtassanak", és ő a kikötés ellenére a tisztséget vállalta. A kísérleteknek nem volt folytatása nyolc évig. Ekkor azonban, teljesen más környezetben és valószínűleg közvetlenül az uralkodó hatására Markmüller a pozsonyi várban beoltotta tescheni Albertet, Mária Terézia vejét, és annak feleségét, Mária Krisztinát, valamint több gyermeket is (talán próbaképpen). Huszty — az oltás szükségességéről kifejtett véleménye ellenére — csak 1796-ban végzett himlőoltást, ahogy erről az említett pozsonyi újság beszámol. 2 4 Ez a késői időpont valószínűleg arra vezethető vissza — Huszty 1777 óta volt Pozsonyban gyakorló orvos —, hogy nem akadt olyan személyekre, akik magukat, illetve gyermekeiket hajlandók lettek volna az eljárásnak alávetni. Végül is saját lányát oltotta be, s a nagyobb propaganda kedvéért a sajtó útján meghívta a pozsonyi szülőket, hogy a nyilvános oltásnál jelen legyenek. Felhívását azzal indokolta, hogy az esemény minden szülőt érint, akinek szívügye gyermekei megmentése, és minden orvost, akinek fontos az emberi társadalom üdve. Huszty tehát felhívásában a kétféle szempontot — az emberiességet és a populacionista eszmét — összekapcsolta. 1798-ig még további öt személyt oltott be. Panaszkodik arra, hogy a szülők közömbösek, másrészt a tehetősebb személyek Bécsbe viszik gyermekeiket beoltatni. Viszont Huszty, aki rendszeresen tudósította a Lipcsében megjelenő Archiv für Ärzteund Seelesorger wider die Pockennoth című folyóiratot, egyik beküldött közleményében megírja, hogy Pozsonyban, ha az orvosok nem is, de a sebészek végeztek oltásokat. 1796-tól Magyarország területén másutt is elkezdődtek a himlőoltások. Különösen amióta a Helytartótanács ugyanezen évben az oltást az orvosok figyelmébe ajánlotta. Ehhez a rendelethez Csiffáry Pál Nyitra megyei orvos megjegyzéseket és megfigyeléseket fűzött, amelyekben ismét megjelenik a populacionista indokolás: „Csak egyharmada, egynegyede, ritkán a fele a himlőben megbetegedetteknek áll ellen a himlőnek és vészeli át, és így megfogyatkoztatja a népességet, amelynek meg szaporításához minden erőnkből kőzremű51
