Új mindenes gyűjtemény 2. 1983

Duka Zólyomi Norbert: Fejezetek a himlőoltás történetéből

érlelődött meg véglegesen a terv, és mivel Ausztriában nem akadt orvos, aki erre vállalkozott volna, az angol Pringle ajánlására Ingenhous holland orvost hívták meg. aki 1768-ban beoltotta az egész császári családot. Ezután már mások is oltottak Ausztriában, így Leber egyetemi tanár és több gyakorló orvos. Leber hat személyt oltott be. 1771-ben Bécsben himlőoltási „házat" állítottak fel, jutalmakat tűztek ki — Mária Terézia ösztönzésére — azok számára, akik hajlandók magukat az eljárásnak alávetni. A század vége felé pedig Bécsben olyan általános lett az oltás — de csak módosabb személyek körében —, hogy Pozsonyból is jártak ide szülők, hogy gyermekeiket beoltassák. A himlőoltás fejleményei Magyarországon Raymann úttörő kísérletét kezdetben a 18. század második feléig nem követte további kezdeményezés. Ehhez hozzájárult az orvosok közömbössége vagy elutasító magatartása is. A már említett Neuholdon kívül Lissoviny idézett véleménye után („az oltási kísérlet eltűnt, akár egy meteor") öt évvel egy tekintélyes, kiválóan képzett és tudományos igényű kassai orvos, Fuker János is nagyon borúlátón festette le a magyarországi helyzetet. Lissoviny nem volt felvilágosodott orvos, sem tudományos igényű, viszont Fukerról éppen az ellenkezőjét lehet állítani: fejlődésének első szakaszában' határozottan a felvilágosodás eszméinek a híve volt, és csak utóbb — kétkedve az orvostudomány haszna felől — jutott el az orvosi nihilizmusig, minden gyógyítás haszontalanságának a hitéig.

2

1 Fuker 1777-ben Lipcsében kiadott disszertációjában (Értekezés az egészségről és betegségekről Magyarországon) ezt írja: „Óva intem a himlőoltókat, hogy ne jöjjenek Magyarországba, mert itt ennek az operációnak az említése is gyűlölt. Eddig nem is merte megkísérelni senki ebben a királyságban." Ez a kitétel mutatja, mennyire hiányos volt még a tudomány iránt érdeklődő orvosok informáltsága is. Fuker nem tudott Raymann kísérletéről, de még arról sem, hogy 10 évvel értekezésének megjelenése előtt Pozsonyban is sor került himlőoltásra. Jellemző, hogy Huszty, bár híve volt a himlőoltásnak, még 1781-ben is ezt írta: „De jaj mindenkinek hazai orvosaink közül, aki vitába mer szállni antiokulistáinkkal, kivéve ha mindegy neki, hogy a vallás és emberszeretet megtagadásával vádolják."

2

2 Még ebben a helyzetben is akadtak, akik a himlőoltás védelmére keltek. 1770-ben egy magyarországi orvostanhallgató Jénában doktori értekezést írt. „A himlőoltás előnyeiről" (De commodis ex variolarum insitione) — a szerző: Lenhard József, rozsnyói származású volt —, de ez az idegenben keletkezett megnyilvánulás, amely az ottani környezet hatását tükrözte, semmiféle hatással sem volt a magyarországi fejlődésre. Nagyobb hatással volt — de már a század vége felé — több írás tekintélyes hazai orvosszerzőktől. Huszty az Ungrisches Magazinban megjelent cikkében foglal állást a himlőoltás mellett. Magyarországon elsőként hangoztatja a populacionista elvet, miszerint a varioláció állami feladat az emberi társadalom boldogulása érdekében. Ennek ellenére Huszty maga nem vállalko4 49