Új mindenes gyűjtemény 2. 1983
Fónod Zoltán: A valóság vonzásában…
a Rohanunk a forradalomba címűt közlik, 1913-ban pedig az Álmodik a nyomor, Az utca éneke, Csálk Máté földjén stb. jelenik meg. Móricz Zsigmondot nem a Sárarany írójaként iismeri a lap, hanem elsősorban a Sári bíró című színműve alapján. Ezek gyakorlatilag csak jelzik az irodalom fejlődésének vonulatát, minden helyi irodalmi vonatkozás nélkül. A lapot frissítő, élénkítő anyagnak, irodalmi anyagnak (Surányi Lajos elbeszéléseit és Bacsó Béla tárcáit nem számíthatjuk annak) helyi kötődése gyakorlatilag nincsen. És ez nemcsak azt bizonyítja, hogy a magyar szocialista irodalom kibontakozásának központja Budapest volt, hanem azt is, hogy a később formálódó csehszlovákiai magyar irodalomnak nincs egyetlen olyan izmos, tehetséges alakja, aki az irodalmi életben ezekben az években ismert volna. Ösztönző, mozgósító törekvést látunk abban, hogy az 1918— 19-es években Ady forradalmi költészetének méltatása mellett részleteket közöl a lap Barbusse híres antimilitarista regényéből, a Tűzből, s felhívja a figyelmet Gorkijnak és Romain Rolland-nak a szocializmus ügye mellett tett nyilatkozataira. Ezen az állapoton nem változtat a Tanácsköztársaság 25 napja sem. A helyi irodalom és kulturális élet fellendüléséről szóló hírek mellett élénkül ugyan a lap irodalmi anyaga, színvonalukat tekintve azonban maradandó értékekről nem beszélhetünk. A közölt anyaggal kapcsolatban Botka Ferenc utal arra is, hogy a proletárdiktatúra hívei „nagyon sokféle felfogású rétegekből rekrutálódtak. Az események mögött működő társadalmi erők tudatos felismeréséig eléggé kevesen jutottak el." A hamis történelemtudatra vezeti vissza azt a tényt, hogy „a művekben helyenként még a nacionalizmus elemei is felbukkannak". A szépirodalmi anyag megválogatásában a Tanácsköztársaságot követően is Csizmadia Sándor, Farkas Antal, Révész Béla, Várnai Zseni műveivel találkozhatunk. Az 1920-as évfolyamban jelentkezik néhány kassai polgári író (Kultsár Miklós, Tasnády Géza stb.), s közli a lap Márai Sándor Amerika című versét, mely amolyan kordokumentum az értelmiség helyzetéről. Jelentkezik továbbá a lap hasábjain Merényi Gyula és Mihályi Ödön is. A lap osztályharcos és marxista jellege miatt azonban a szerzők többsége később elmarad, s más lapnál publikál (Kassai Napló, Kassai Űjság stb.). Felfigyeltető azonban, hogy a lap hasábjain 1920-ban mintegy 36 Ady-verset közölnek, közte olyanokat, mint az Álmodik a nyomor, A ma kiebrudaltjai, A magyar Ugaron, A vörös nap, Nagy lopások bűne stb. Egy évvel később pedig a Csák Máté földjén és az Üj tavaszi seregszemle címűeket. Az érdem Mácza Jánosé, aki ekkor kapcsolódott be a lap szerkesztésébe. Megszólal Balázs Béla, Barta Lajos, Gábor Andor, Illés Béla, Komját Aladár, sőt Kassák Lajos is. Közli a lap Lukács György és Révai József írásait is. Bemutatja a német és a francia avantgarde ismertebb képviselőit is, így például Kari Ottent, Henri Guilbeaux-t, J. R. Bechert stb. Új színfolt a lapban, hogy rendszeresen tájékoztat a Szovjetunió közoktatásáról, irodalmi és művészeti életéről. Vitathatatlanul az övék az érdem a szovjet irodalom és művészet magyar nyelvű népszerűsítéséért ezekben az években. Itt jelent meg Fábry Zoltán fordításában Pavel Dorohov Golgota című regényének részle172
