Új mindenes gyűjtemény 2. 1983

Fónod Zoltán: A valóság vonzásában…

tet kezdetben nem tudta túllépni, később pedig, amikor a lap országos feladatok teljesítését vállalta, az irodalmi, kulturális szervezőmunka terén a tevékenysége továbbra is hézagos maradt. Elsősorban a külföldi haladó és szocialista írók műveit propagálta, mivel — politikai okokból — a hazai irodalom képviselői közül csak néhányan vállalták a Munkással való együttműködést. Gyakorlatilag hasonló helyzet állt fenn, mint néhány év múlva Az Űt esetében, legfeljebb azzal a különbséggel, hogy Az Űtat később szokás lett szektás bűnökben elmarasztalni. A Munkás és Az Út esetében nem zárható ki az a körülmény sem, melyről a DAY és a szlovák irodalom vonatkozásában Viliam Plevza is írt. „Szlovákiában a bololdali munkás- és később kommunista mozgalomnak 1920-ig és csaknem a húszas évek derekáig — írja V. Plevza — sajátos vonása volt, hogy — a cseh országrészektől eltérően — hiányzott belőle az értelmiség." Elsősorban az alkotó értelmiségről van szó. Értelmiségiek ugyanis találhatók a mozgalomban, hiszen a Nagy Október és a Tanácsköztársaság hatása nem múlt el nyomtalanul. Sőt később az emigránsok népes csapata is gyarapítja azok számát, akik sorompóba állnak a szocialista eszmék terjesztéséért. A politikai diferfenciáltság kérdésében azonban igazat kell adnunk Viliam Plevzának abban, hogy míg „Az októberi forradalom és a szovjet állam első intézkedései a társadalom csupán egy részénél, a szlovákiai munkásosztálynál találtak visszhangra, amely a magyar, német és az ukrán nemzetiség proletariátusával együtt fokozta az osztályharcot, és már az 1920

jas választásokkor kiérdemelte Szlovákia számára a »vörös« jelzőt, majd az 1920-as decemberi nagy vereség után elsőnek emelt szót a forradalmi internacionalista párt megalakítása érdekében", addig „a szlovák nemzeti irodalom és a kulturális élet képviselői sajátosan rezonáltak a forradalmi eseményekre". Magyar vonatkozásban ez annál inkább meglepő, hiszen az őszirózsás forradalom előkészítésében a magyar alkotó értelmiség nagy szerepet játszott. Ady Endre, a forradalom viharmadara már az 1905-ös orosz forradalom hallatára a történelem tisztító viharaként idézi és várja a mindent megújító forradalmat. „A történelemnek büszkesége lesz ez a szörnyű földindulás — írja Ady 1905 decemberében. — Büszkesége, tanulsága és igazolása ... íme, a proletárság visszaadta a népet a népnek. Fölkelt a nép, s formálja a világot... És megváltás csak a néptől jöhet." Csak azért hivatkozunk Adyra, hogy aláhúzzuk a tényt, az irodalom és a kultúra művelői nemcsak a mozgalomhoz, hanem az irodalomhoz viszonyítva is jócskán késésben voltak ! A Kassai Munkás előtörténetére mindenekelőtt az jellemző, hogy az 1907—191 l-es években irodalmat alig közölt. „Közléspolitikájának alacsony színvonala, provincializmusa különösen akkor szembetűnő — írja Botka Ferenc —, ha összehasonlítjuk a Népszava korabeli évfolyamaival..." A Nyugat progresszív Íróival és a szocialista próza úttörőivel ebben az időszakban a lapnak nincs kapcsolata. Csak a későbbi években 1912—1914-iben növekszik meg az irodalom részaránya, s közöl a lap — a Csizmadia Sándor- és a Palágyi Lajos-versek mellett — Ady-verseket, Révész Béla elbeszéléseit, vagy Várnai Zseni legújabb verskötetéből költeményeket. Ady verseiből 1912-ben 171