Új mindenes gyűjtemény 2. 1983

Fónod Zoltán: A valóság vonzásában…

nista Pártja megalakulását követően pedig kivette a részét a párt harcaiból, politikai feladataiból, beleértve az antifasiszta ellenállás szervezését éppúgy, mint a szocialista irodalom és kultúra kibontakozásának támogatását, valamint--a CSKP nemzetiségi politikájának érvényesítéséért folytatott politikai harcot. Ezt a tevékenységet a CSKP politikája szellemében végezte, abban a tudatban, hogy — mint Viliam Plevza írja A CSKP nemzetiségi politikája című művében — „A nemzetiségi politika célkitűzéseit illetően a CSKP... abból a helyes elgondolásból indult ki, hogy a nemzetiségi kérdés végleges és igazságos rendezésére csak a proletárforradalom végleges győzelme után kerülhet sor". Elmondhatjuk tehát, hogy ez a tevékenység éppúgy a csehszlovákiai kommunista és munkássajtó történetének tartós értékei kőzé tartozik, mint azoknak a magyar nemzetiségű kommunistáknak az áldozatos murkája, akik a CSKP soraiban cseh, szlovák, német, lengyel és ukrán (ruszitn) osztálytestvéreikkel együtt küzdöttek. A nagyfokú politikai megosztottságra jellemző egyébként, hogy az első köztársaság időszakában keletkezett csehszlovákiai lapok száma — Turczel Lajos Hiányzó fejezetek című művének megállapítása szerint — 1918—1945 között meghaladta a hatszázötvenet. Ez persze nem az erő, hanem a gyengeség jele volt, hiszen némely lap, folyóirat ezek közül mindössze egy-két számot ért meg. Nem érdektelen azonban megjegyezni azt sem, hogy a kommunista és munkássajtó gyakorlatilag (kisebbségi vonatkozásiban) a jobboldali és ellenzéki (ti. nem kormánypárti), valamint a független sajtó tengerében fejtette ki tevékenységét, méghozzá nagy nehézségek, üldöztetések és anyagi gondok közepette. A két világháború között Csehszlovákiában megjelenő huszonhárom napilap közül mindössze kettő volt a kommunistáké, a Kassai Munkás (később: Munkás) és a Magyar Nap. Az ungvári Munkás Újság a CSKP kárpátukrajnai orgánuma volt, és hetilapként jelent meg. Ahogy Sándor László írja Hazánk: Kelet-Európa című művében, a tizenkilenc évfolyam 684 megjelent számából eddig 553-at sikerült megtalálni, mégpedig három ország (a Szovjetunió, Csehszlovákia, Magyarország) hét könyvtárában, illetve levéltárában. A lap történetét Rotman Miklós ungvári egyetemi tanár dolgozta fel Fáklyavivők című kismonográfiájában. Ismertebb polgári napilapok voltak: Esti Űjság (1923-— 1938), Kassai Napló (1919—1929), Kassai Újság (1919—1938), Magyar Újság (1919—1928), Prágai Magyar Hírlap (1922—1938), A Reggel (1922—1933), Új Hírek (1937—1941). Ezeket a kormánypártiak, a jobboldali ellenzéki pártok és a függetlenek adták ki. A politikai sajtó zömét (szám szerint közel százat) a hetilapok jelentették. Ezek nagy része tájjellegű kiadvány volt (Bars, Bodrogközi Hírlap. Csallóközi Hírlap, Érsekújvár és Vidéke, Komáromi Hírlap, Lévai Újság, Nyitrai Lapok, Rozsnyói Hírlap stb.). Az irodalmi és kulturális élet területén tevékenykedő hetilapok közt említhetjük a Csehszlovákiai Népszava (Pozsony 1926—1938), a Felsőcsallóköz (Somorja 1927—1928), a Figyelő (Losonc 1932—1934), Nőmunkás (Kassa 1924—1925), Sáros (Eperjes 1926—1928), Somorja és Vidéke (1928—1938), Új Világ (Eperjes 1926—1928) stb. lapokat. Ezek közül a Népszava, a Figyelő 157