Új mindenes gyűjtemény 2. 1983
Méryné Tóth Margit: Tradoskedd hagyományos táncai és táncélete
vényszerűen jelentkező sajátossága itt többnyire keverten található meg az egyes táncokban. A kettő közül azonban mégis a lenthangsúly látszik dominánsnak, s ez a sajátosság a tardoskeddi csárdást az északnyugati palócság táncaival, a Nyitra környéki, az Alsó-Garammenti, a mátyusföldi, valamint a dunántúli és a Duna menti csárdásanyaggal rokoni tja. 8 3 A verbunk és a csárdás motívumkincse A verbunk és a csárdás motívumkincse szétválaszthatatlanul összefonódik, külön tárgyalásukat és bemutatásukat semmi sem indokolja. Fő szempontunk itt is a mozgásfajták szerinti csoportosítás volt, a motívumcsoportok sorrendjét egyszerűbb vagy fejlettebb szerkezetük, egyszerűbb vagy bonyolultabb ritmikájuk alapján határoztuk meg. Ebből tehát az következik, hogy a közölt verbunkés csárdásmotívumok legegyszerűbb fajtái motívumrendünk elején, az összetett szerkezetűek pedig a további csoportokban szerepelnek. Sok esetben ugyanazon motívumnak egyszerűbb és fejlettebb formái is előfordulnak, pl. a lengető motívumok esetében egyszerű kéttagú változatok mellett három-, sőt négytagú alakulatokkal is találkozunk, ugyanúgy a csapásoló motívumoknál is. Ilyen esetekben nem választottuk szét a lényegileg azonos anyagból felépülő motívumokat, nem alkalmaztuk mechanikusan a fejlettségi sorrendben való bemutatás elvét. 1. Fél lábon ugráló lengetők A csárdás és a verbunk egyik jellemző alaplépése ez a motívumcsoport. Férfiak táncolják, amikor a csárdásban a nőt elengedik, és külön figuráznak. Két-három, illetőleg négytagú formái fordulnak elő (1—7. motívum). Ez a motívum hasonló funkcióval igen gyakori motívuma a magyar és szlovák szóló verbunkoknak. 2. Előrevágó, szökdelő A szabad láb előrelendítéséhez előrehegyezéssel kapcsolódó szimmetrikusan ismétlődő motívumokat soroltunk ide. E motívumok két fázisa között rendszeresen jelentkezik a nyújtás és a térdhajlítás okozta függőleges hullámzás. E periodikus hullámzás mélypontja mindig a második fázisra esik, vagyis e motívum a zenei hangsúlyhoz viszonyítva fenthangsúlyos. Mind a verbunkban, mind a csárdásban előfordulnak, és főleg a friss csárdás egyik egyszerű alapmotívumát képezik (8—11. motívum), különösen a magyar nyelvterület keleti részén. 3. Egylépős, előrevágok, lengetők Az előző motívumcsoport sorrendileg megfordított változatait soroltuk ide, amelyek több alcsoportra oszthatók. Ennél a szintén szimmetrikusan ismétlődő motívumnál az első tag a váltó, a második az ismétlő fázis. A lépő vagy ugró mozdulat alkalmazása eleve két csoportra osztja a motívumokat, az egylépősekre (12—14. motívum), amelyek főként a lassú csárdásban fordulnak elő, valamint a szökdelő előrevágókra
