Új mindenes gyűjtemény 2. 1983

Méryné Tóth Margit: Tradoskedd hagyományos táncai és táncélete

és lengetőkre, amelyek a friss csárdásban és a verbunkban gyakoriak (15—20. motívum). Ennél a motívumnál különösképpen észlelhető a tardoskeddi friss csárdás lent- és fenthangsúlyának keveredése, mivel az itt bemutatott lenthangsúlyos előrevágok és szökdelők lényegében a második motívumcsoport sorrendi változatai. Különösen jellemzőek a magyar nyelvterület nyugati részének friss csárdásaira. 4. Csapásolók A tardoskeddi verbunk és csárdás motívumkészletében jelentős helyet foglalnak el a csapásoló motívumok. A csapás (sarok- vagy lábszárütés) a hangsúlyos zenei részeknél történik. A csárdásban a férfi magányos táncolásánál kerül rá sor. Nem különlegesen ritmizált, bonyolult szervezeti csapásoló motívumok ezek, mint amilyenekkel Kelet-Szlovákiában vagy a magyar nyelvterület keleti részén találkozunk, hanem egyszerű csapásformák. A magyar nyelvterület nyugati felén gyakoriak, de kevésbé a verbunkban és a csárdásban (21—27. motívum). 5. Forgó motívumok A csárdásban — különösen a frissben — a páros forgó motívumok szinte a legfontosabb motívumfajtának mondhatók. Gyakoriak azonban a magányos forgók is a verbunkban, valamint a csárdás párelengedős részeiben. A forgást mindig a legegyszerűbb negyedértékű lépő, illetve futó mozgással végzik. A lassúban a vertikális hullámzás nem hangsúlyos, (28—30.) a frissben viszont fent- (31., 32., 35.) és lenthangsúlyos (33.) forgást egyaránt találunk. Domináns a fenthangsúlyos. A forgó lépés a párok összefogódzási módjától és térbeli viszonyától függően plasztikailag más-más képet mutat, így pl. a derék- és vállfogással szembeni oldalt nyitó-záró lépés lassú forgást eredményez (28. motívum). Ha a férfi és a nő derék- és vállfogással, de egymáshoz képest oldalt helyezkednek el, előrelépésekkel (29. motívum) és hátralépésekkel is forognak (30. motívum). Legáltalánosabb azonban az egymással szemköztitől kissé eltolódott elhelyezkedés, ilyenkor mindig előrelépéssel alakul ki a forgás (32., 33., 35. motívum). A forgást mindkét irányba, jobbra-balra járják. A forgás leállításának módját és irányváltását szemlélteti a 35. motívum. Különleges, érdekes forgó-lépő kombináció a 34. motívum. A kelet-európai zárt, forgós páros táncok legáltalánosabb motívuma ez. A magyar nyelvterület nyugati részén a forgás általában lenthangsúlyos (Dunántúl, Duna mente), míg keleti felén a fenthangsúlyos forgással találkozunk (Tiszántúl, Erdély). 6. Egyszerű bokázok A csárdásban és verbunkban egyaránt előfordulnak: páros lábú zárt pozícióban történő bokaösszeütés után fél lábra lépés, vagy ugrás következik (36.—38. motívum). A bokázás zenei hangsúlyokra történik. 7. Kezdő lépések Egyszerű mozgásból (39. motívum), bokázásból (40. motívum), lábfejforgásból (41. motívum) álló, páros lábbal végzett mozgások. A tánchoz való igazodás, a tánckezdés motívumai a verbunkban és a csárdásban. 146