Új mindenes gyűjtemény 2. 1983

Méryné Tóth Margit: Tradoskedd hagyományos táncai és táncélete

régen jellemzőek a csapásoló motívumok. Lényegében az előző, a VI. motívumfajta csizmacsapással és tapsokkal kiegészített változatait foglaljuk itt össze. A csapásoló motívum a régi típusú pásztortáncokban nem mondható jellemzőnek, sokkal inkább a verbunkban és a csárdásban, ele előfordul néha az odzemokban is. A magyar anyagban a motívum pontos megfelelőit megtaláljuk a régi pásztortáncokban is. VIII. Aprózó cifrával A VI. motívumfajta különböző időtartamú, több fázissal való bővítéseit soroljuk ide, amelyeket részben a váska kerülgetésénél (44—45. motívum), részben a váska átugrálásánál alklamaznak (46— 47. motívum). Mind a szlovák, mind a magyar anyagban megtalálhatók a különböző időtartamú bővítések (3/4, 4/4 stb.). IX. Kiegészült cifrák Ebbe a csoportba azokat a motívumokat soroljuk, amelyek a VI. motívumcsoport más mozzanatokkal, motívumrészekkel való kiegészítéseit tartalmazzák (48—50. motívum). Az egyik a váskaátvétellel kiegészülő, 3/4-es ütemű, a földre tett váska körül járt motívum. Az ilyen kiegészítések, összetételek a magyar kanásztáncokban is igen gyakoriak. A rögtönzött szerkezet következtében a váskatánc a szlovák szóló odzemokhoz hasonlítható, valamint a magyar pásztortáncanyaghoz, amely minden esetben rögtönzött formájú. Tempója megegyezik az odzemok és a magyar kanásztáncok tempójával. A motívumkincs vonatkozásában hiányzanak belőle a szlovák odzemokra annyira jellemző guggoló motívumok. Ehelyett egyéb lábmotívumokban viszonylag gazdagabb annál. A motívumkincs szerkezete egybevág a magyar, különösen a dunántúli eszközös, botos, seprűs, üveges, sapkás táncokkal (így például a lengető lépések, a cifra motívum különböző változatai, az előrevágó lépés, a bokázó stb.). Az eszközhasználat módjai is közelebb állnak a magyar kanásztáncokéhoz, különösen a földre helyezett eszköz körüli táncolás, amely a magyar anyagban általános, de a szlovákban meglehetősen ritka, illetőleg használata elsősorban a nyúltáncra korlátozódik. Speciális helyi jellemzőnek látszik a váskával való táncolás, amely sehol másutt a magyar nyelvterületen nem fordul elő. Tehát a kárpát-medencei pásztortáncok olyan helyileg kifejlődött speciális változatával találkozunk itt, amelynek specifikus színeit a váska használata adja meg. A magyar és a szlovák pásztortáncanyag sajátosságai és a vonatkozó történeti adatok is valószínűsítik, hogy ezek a táncok egy hajdan általánosabb jellegű, közös gyökerű keleteurópai tánckultúrának a különböző irányba fejlődött ágazatai.

67 A rendkívül gazdag és sokrétű szlovák és magyar pásztortáncanyagból összeállítható változatsor legszélső, talán szembeállítható végletei között (a kötött, csoportos, guggoló figurákkal járt baltás odzemok — és az ujjak közti botpörgetéssel, illetve a földre tett bot körül járt 139