Új mindenes gyűjtemény 2. 1983
Méryné Tóth Margit: Tradoskedd hagyományos táncai és táncélete
kincsét, feltétlenül jogosultnak látszik, hogy ezt a táncformát is a váskatánc változatai közé soroljuk. A magyar pásztortáncok (például a dél-dunántúli kanásztánc) esetében is rendkívül gyakori, hogy a táncot eszköz nélkül vagy párosan, nővel járják. 5 1 Az eszköz nélküli és a nővel járt formák feltehetőleg a tánc szélesebb körű paraszti divatja következtében jöttek szokásba. A tánc funkciójával kapcsolatos adatokból kiderül, hogy olyan események folyamán került sorra, amelyeken alkalom nyílott mutatványos jellegű ügyességi táncokra is. A lakodalom hajnali órái, a fonók, a dudaház, a disznótor lehetőséget adtak arra, hogy ne csupán társadalmi jellegű, a szórakoztató társastánc funkcióját betöltő táncok kerüljenek sorra, hanem időnként egyes jó táncosok különleges mutatványai is, a mulatság résztvevőinek szórakoztatására. Mint egyik adatunk említi, bál közben is előfordult, természetesen itt is mintegy szünet közbeni bemutatóként. A váskatánc kiszorulásának folyamata adataink szerint már meglehetős régen elkezdődött. Adatközlőink egymástól eltérő utalásai mintegy hatvanévnyi periódust ölelnek föl, nyilvánvalóan aszerint, hogy ki mikor látta utoljára ezt a táncot. 5 2 Az első világháború körüli időszakban a paraszti táncélet polgárosodásának fordulópontjától kezdve egyre ritkábban táncolták. Végső kihalása azonban mégsem következett be, mert a falu legjobb táncosai máig is őrzik és tudják. A tánchoz kapcsolódó dallamok között találjuk a szlovák odzemok tipikus dallamát, valamint az ennek megfelelő tánckategóriához használt magyar ún. dudanótákat 5 3 és a már korábban említett cigánytáncdallamokat is. Szóbeli adataink gyakran említik az ún. juhásznótákat, ami vonatkozhat az északnyugati palócságnál meglehetősen elterjedt jellegzetes kanásztánc-, vágáns- vagy kolomejkadallamokra. 5 4 A pásztorok nemcsak hangszeres zenére, de saját nótaszójukra is járták a táncot. A szóban forgó táncfajta altípusait, változatait a fenti körülmények figyelembevételével tehát eszközös és eszköz nélküli formákba csoportosíthatjuk. Az eszközös formákat az eszközfajták szerint differenciálhatjuk, tovább, az eszköz nélküli formáknál pedig szóló és nővel járt, azaz páros csoportokat különböztethetünk meg. (A filmre rögzített változatok — amelyek alapján a tánc formai elemzését a továbbiakban elvégezzük — mind szóló férfitáncok, vagyis a tánc leggyakoribb előfordulási formái.) A tánc alapvető, általános szerkezeti sajátossága, amely a magyar és részben a szlovák tánckincs zömére jellemző, a szerkezeti szabálytalanság, a rögtönzött előadásmád. Ez azt jelenti, hogy a táncos egy bizonyos rögződött és begyakorolt motívumkincs alapján mindig a pillanatnyi alkalomnak és hangulatának megfelelően alakítja ki a tánc menetét. Ebből következik, hogy a tánc nagyobb egységei a tánczene fejezeteihez (dallamsorok, frázisok, szakaszok, strófák) csak alkalomszerűen illeszkednek, nem olyan szigorúan és egyértelműen, mint a kötött szerkezetű táncban (pl. csoportos odzemok, 135
