Új mindenes gyűjtemény 2. 1983

Blaskovics József: Gömör az oszmán-török uralom idején

hivatalok és a katonaság nem merték háborgatni, fosztogatni e városokat, a lakosságnak tehát nem kellett félnie rajtaütéstől, rablástól, erőszakosságtól. így aránylag nyugodtan élhetett és dolgozhatott. Nem csoda, hogy a szülőfalujukból elmenekült jobbágyok a városokba húzódtak. A hássz-városoknak általában gazdag szarvasmarha- és juhállományuk volt, sőt az állatokkal kereskedtek is. Fokozatosan kialakult a gazdag kereskedők és az önálló parasztok rétege, akik sok pásztort és mezőgazdasági munkást foglalkoztattak. Rimaszombatnak, Rozsnyónak és Jolsvának fejlett mezőgazdasága, kézműipara és kereskedelme volt. Különösen jól jövedelmezett a fával, deszkával, zsindellyel, szénával, mésszel, textilanyagokkal és vasáruval való kereskedés. Mivel a háziposztó-készítés leginkább a királyi területek nyugati és északi városaiban (Privigye, Trencsén, Nagyszombat, Besztercebánya stb.) virágzott, a házivásznat pedig Szepes és Árva megyében készítették, Rimaszombat, Rozsnyó és Jolsva a jelentős kereskedelmi központok szerepét töltötték be. Különösen jó hírnévnek örvendtek a rimaszombati szűcsök, tímárok, aranyművesek és fazekasok. E városok további nagy előnye az volt, hogy az oszmánok nem gyarmatosították őket: nem létesítettek bennük oszmán hivatalokat és helyőrségeket (Fülek és Érsekújvár kivételével), s ezért civil moszlim lakosság sem telepedett le bennük. Az oszmán hivatalok ezt kifejezetten megtiltották. Katonaságnak sem volt szabad megtelepednie, sőt még éjszakára megszállnia sem. A hássz-városok életét a városi önkormányzati szerv (magisztrátus) irányította. A magisztrátust a lakosság szabadon választotta, vagyis az oszmán hivatalok nem szabták meg, kit kell választaniuk. Ez a szerv rendesen 12 esküdtből állott (pl. Rimaszombatban), élén két városbíróval. Egyikük a főbíró tisztségét töltötte be. Az esküdteket és a városbírákat a város gazdagabb és műveltebb polgárai közül választották egy-egy évre, mégpedig újévkor. A magisztrátus vetette ki és hajtotta be az adót, illetőleg a természetbeni beszolgáltatást, amelyet aztán átadtak a hássz-tulajdonosnak. A városbírák a város korlátlan urai voltak, jogukban állt halálbüntetést is kiszabni. A török bíró (kádi) nem avatkozott a város ügyeibe. Megállapodott a városbíróval a neki járó átalányösszegben, de személyesen sohasem ment el a hássz-városokba. Csak olyan esetek iránt mutatott érdeklődést, amelyek során illetéket szedhetett (haláleset, lopás, gyilkosság stb.). Az oszmán hatóságok nem avatkoztak sem a városok, sem a falvak vallási és nemzetiségi ügyeibe. Különösen figyelemre méltó vallási téren tanúsított türelmességük, hiszen a Habsburg-uralom alatt levő területek lakossága éppen a reformációval kapcsolatos vallási, felekezeti villongások miatt szenvedett sokat. 14