Új mindenes gyűjtemény 2. 1983
Méryné Tóth Margit: Tradoskedd hagyományos táncai és táncélete
mi szokás Nyitra vidékén, általában a nyugati palócoknál és a Dunántúlon, de ezeken a helyeken nem a lakodalom hajnalán, hanem rendszerint utána egy-két nappal rendezik egész más jelleggel, mint Tardoskedden. 2 8 Gútán tyúkverőzni farsangkor szoktak, de ennek a szokásnak más a jelentősége, mint az említett lakodalmakban. A tardoskeddi lakodalom, mint látjuk, szünet nélküli hatáskeltésre épült, ez mutatkozik a táncolók egymásra gyakorolt hatásában és az egymást követő mozdulatok mikéntjében is. Belső világuk számára mindez valóban ünnepi eseménnyé, mozgalmassá és élményszerűvé tette a lakodalmat. A lakodalom menete a húszas években megváltozott. Ettől az időtől kezdve a lakodalomból este nem küldték haza a lányokat, ott maradhattak ők is reggelig. Főleg a második világháborútól kezdve sok mozzanata elmaradt a lakodalomnak, ami hatáskeltés dolgában jelentősen leegyszerűsítette. Á templomba vonulás már nem énekszóval történt, több helyen a menyasszonytánc is elmaradt, (főleg az utóbbi időben) de a tyúkverőzés is ritkábban fordult elő. Nagyjából ezek azok a főbb vonások, amelyek Tardoskedd táncéletét a századforduló idején jellemezték. A felvázoltakból láthatjuk, hogy táncéletük abban az időben valóban nagyon változatos, színes és gazdag volt. A hagyományos táncok Míg a táncélet mint társadalmi magatartásforma a századforduló idején is erősen zárt és a tradíciókat tudatosan őrző megnyilatkozási forma maradt, addig a táncanyag rétegződése erősen sokszínűvé vált. A tardoskeddi táncanyag alaprétegét a népi táncok alkotják, mint férfitáncuk; a verbunk, a pásztortáncok családjába tartozó váskatánc, a szinalázás és a friss csárdás, amelyekről kivétel nélkül elmondhatjuk, hogy mozgásanyaguk, előadásmódjuk, szerkezeti felépítésük és zenei kísérő anyaguk nagyon sok régies vonást őriz még ma is. Szerkezeti felépítés szempontjából mind kötetlenek, kivéve a szinalázást, amely félkötött szerkezetű. Hosszú évtizedeken keresztül csupán e táncaik képezték a táncanyag teljes készletét, amely a századforduló után, a tízes évektől kezdve gazdagodott egyes polgári társas- és műtáncokkal. A második réteget a polgári eredetű „divattáncok" képezik, melyek a paraszti táncélet polgárosulásának első, kezdeti korszakában váltak a tardoskeddi tánckészlet szerves részévé: a polka, a reszketős, a magyar kettős, valamint a „birkás tánc". Szinalázás A Kárpát-medencében a tavaszi leánykörtáncok elterjedése meglehetősen egyenlőtlen. Legelterjedtebbek Szlovákia területén 2 9 és az északi magyar népcsoportoknál (palóc vidék, Borsod, Zemplén). A magyar nyelvterület déli részére 3 0 — Dél-Dunántúl, Bácska —, valamint a Duna mentére 3 1 is igen jellemzőek, kivéve az északnyugat-dunántúli erősen polgárosult vidékeket. Az Alföldön és Erdély130
