Új mindenes gyűjtemény 2. 1983
Méryné Tóth Margit: Tradoskedd hagyományos táncai és táncélete
Augusztus 20-án tartották a búcsúi bált, ami nagy eseménynek számított. A nyári időszaknak ez volt a legkomolyabb táncos összejövetele. (A nyugati magyar népcsoportnál főleg Északnyugat-Dunántúlon volt nagy divatban.) A legények és lányok korosztályonkénti és települési csoportba tömörülve már reggel, mise után a saját zenekarukkal a búcsúba mentek. A kocsmárosok ilyenkorra már felütötték sátrukat, és a fiatalok a saját kocsmárosuk sátra előtt megkezdték a táncot. Itt táncoltak délig, majd ebéd után a kocsmában folytatták, egészen reggelig. Búcsú hétfőjén ugyancsak reggel kezdték, de akkor már csak éjfélig tartott a tánc. Ősszel került sor az aratóbál megrendezésére, majd a regrutabál következett. Főleg az utóbbi jelentett nagy eseményt a fiatalok, de az idősebbek életében is. A családi élet ünnepei közül a lakodalom volt az az alkalom, amelyhez a legtöbb tánc kapcsolódott. Ezt az év folyamán bármikor rendezhették, kivéve a nagyböjtöt, amikor a lakodalom tilos volt. A lakodalom az idősebbek igazi mulatsága volt, mindig is ők voltak többségben. A lányok este 6 óráig maradhattak, akkor az asszonyok hazaküldték őket. Este 6 után a lakodalomban csak a házasok és vőfélyek maradhattak. De hogy a fiatalságot is kárpótolják, az esküvőt reggel tartották, s reggeltől este 6 óráig csupán a fiatalok táncoltak a lakodalomban. A házasok csak este jöttek el, amikor a lányokat hazaküldték. Számos mozzanata a lakodalomnak zenével, tánccal volt egybekötve. Már templomba menet húzta a cigány. Tardoskedden (eltérően a magyar vidékeken általános szokásoktól) nem táncolva vonultak a templomba, csupán énekeltek. 2 6 Az igazi, tánccal egybekötött múlatás csak odahaza, a menyasszony, majd a vőlegény házánál kezdődött. A mulatásból senki sem maradt ki, még az ifjú pár szülei sem. Az egész mulatságban az asszonyok élték ki magukat, míg a bálban bizonyos életkoron túl már csak mint nézők szerepelhettek. Éjfél után már azt sem várták, hogy felkérjék őket, összefogództak, úgy táncoltak együtt. Ilyenkor került sor a különféle ügyességi táncok bemutatására is, mint pl. a váskatáncra. Kéthárom óra körül volt a menyasszonytánc, amiből valóban senki sem maradhatott ki. A menyasszonnyal az első táncot a vőfély járta, a továbbiakban pedig ellenőrizte, hogy fizetett-e mindenki, aki a menyasszonnyal táncolt. Utoljára a vőlegény „vette meg". A reggelig tartó lakodalomnak a menyasszonytánc után még számos olyan mozzanata volt, ami tánccal volt egybekapcsolva. A menyasszony házánál mulató násznép énekelve vonult a vőlegényes házhoz, „megnézni" a menyasszonyt. Innen ment az egész násznép vissza a menyasszonyos házhoz „tyúkverőzni". 2 7 A tyúkverőzésnek a táncoláson és a látványos felvonuláson kívül nagyobb jelentősége nem volt. Botokra élő tyúkot, kalácsokat, pálinkásüveget kötöttek, és a cigánybanda kíséretével énekelve, táncolva vonultak végig a falun a menyasszony házához, majd onnan vissza. Útközben többször leálltak táncolni, ilyenkor mindenki kedvére verbunkolt. Néha menet közben is táncoltak, de külön vonuló táncokat nem ismertek, csupán ismert táncanyagukat használták fel. A tyúkverőzés ismert lakodal9 129
