Új mindenes gyűjtemény 2. 1983

Méryné Tóth Margit: Tradoskedd hagyományos táncai és táncélete

játszás és a tánc között. A szinalázást nem tartották táncolásnak, tánc csak az volt, ahol zene is volt. Táncra a jeles napok, a nagyobb ünnepek és a munkához vagy befejezéséhez kapcsolódó ünnepek, továbbá a családi élet ünnepei adtak alkalmat. (Ezek az előző fejezetben leírt menet szerint zajlanak le; néha az alkalomnak megfelelően kiegészítették egyes szokásokkal kapcsolatos elemek.) Nagyobb eltérést a szokásos táncmulatságtól csak a lakodalom mutatott, amelyben a táncnak nemcsak mulatsági, hanem bizonyos szertartásszerű funkciója is van. Egyes munkaalkalmak, mint a fonó, a kukoricafosztás, az aratás, a disznótorok szintén kitűnő alkalmat kínáltak a táncra. Egy-egy ilyen alkalom eseményszámba ment a falu, a családok életében, hiszen eltért a bál, tehát az igazi táncmulatság rendjétől. Itt a tánc csupán alárendelt szerepet kapott. Az év első nagyobb szabású táncos eseménye az újévi bál volt, amely már a fonó idejére esett. (A fonót karácsony után kezdték.) A fonó a lányok és legények legkedveltebb találkozóhelye volt. Ez érthető, hiszen a munka mellett itt kedvükre kitáncolták magukat, sokat énekeltek és játszottak is. Az idősebbek ezeket az alkalmakat használták fel arra, hogy a fiatalokba a régi szokásokat „beleneveljék". Nemcsak a sok szép énekre, szokásra, de nehezebb táncokra is itt tanították meg őket. A lányok számára a legizgalmasabbak az ún. legényes napok

2

2 voltak, amikor a legények meglátogatták a fonót. Ezeken a napokon alig fontak. A legényeket várták, utána pedig játszottak, énekeltek, táncoltak. A legények lucáknak öltözve jöttek a fonóba,

2

3 ijesztgették a lányokat, akik inkább örömükben, mint félelmükben sikoltoztak. Ilyenkor énekelték a lányok a lucának: Isten hozta magát, királyi nagy pompát... stb. A legények ezután levették az álarcot, és kezdetét vette a táncolás. Előkerült a citera és a duda is. Szombaton és vasárnap nem fontak, a fonók ideje farsang végéig tartott, amikor a farsangi bálokkal vége szakadt a téli mulatozásnak. A téli időszak legjelesebb összejövetelei a farsangi bálok voltak. Farsangkor szombaton kezdődött a bál, és kedden éjfélig tartott. Közben csak annyi szünetet tartottak, amíg hazamentek enni. Érdekes megemlíteni, hogy a közeli Zoboralján a farsangi szokások nagyon színesek, változatosak voltak, de ugyanezt mondhatjuk az Ipoly mentéről és a Csallóközről is.

2

4 Ezzel szemben Tardoskedden a három nap alatt csupán ettek-ittak és főleg táncoltak. Megrendezték a gyerekek bálját is, a legénybált és az emberbált. A legények mindhárom nap mulattak, a házasok főleg kedden. Kedden éjfélkor a plébános küldte haza a mulatókat, és kezdetét vette a böjt. Hosszú ideig tánctilalom volt. Tavaszi jeles táncalkalom csak a húsvétvasárnapi és hétfői, valamint a pünkösdi bálok voltak. (Űjra megemlíthetjük Nyitra vidékét és az Ipoly mentét, ahol sokáig divatban volt a virágvasárnapi kiszehajtás, a villőzés vagy a „májfa" állítása;

2

5 mindez Tardoskedden nem volt szokásban. (A nyári naptári ünnepek közül a Szent János tüzét említjük meg, amelyről a legidősebbek is csak annyit tudnak, hogy volt, de lefolyását elmondani már nem tudják.) 128