Új mindenes gyűjtemény 2. 1983

Méryné Tóth Margit: Tradoskedd hagyományos táncai és táncélete

táncolt, s a lányt kilökte rajta. Ilyenkor a lánynak haza kellett mennie. Ez szégyent jelentett számára, ráadásul többet nem is táncolhatott aznap. Ezért ilyesmi nagyon ritkán fordult elő, a lányok inkább elmentek rosszabb táncosokkal Is táncolni. Éjfél felé az egyre fokozódó hangulat, a legényvirtus mutogatása, egymás lökdösése, egymás szeretőjének elhívása stb. a legtöbbször verekedésbe fulladt. Felfogásuk szerint ez a legényvirtus egyik értékmérője volt. Nem is sikerült az a bál jól, ahol nem volt verekedés. A verekedőknek ugyancsak ki kellett tenniük magukért, mert ha a fiút elverték, még a szülők is megrótták érte. A bálok hangulata nagyon változatos és színes, élményszerű volt, ezért érthető, hogy a bál valóban ünnepi eseményt jelentett. Változás a bálok menetében egészen a 40-es évekig alig történt, a táncokban azonban korábban bekövetkezett. Már a tízes évek elején, valószínűleg a zenészek közvetítésével, eljutott a faluba a polka és a „reszketős". Ezek a legrövidebb idő alatt elterjedtek, és a táncrend átalakulását idézték elő. Ebben az időben jött divatba a lassú csárdás, az ún. kettes vagy kettős is, majd a tánciskola megjelenésével a magyar kettős, a „vansztep" (one step) stb. Ä táncok régi, egyszerű és kötött rendje, amely a férfiak szólótáncával kezdődött, és a frissel fejeződött be,

1

8 új divattáncokkal bővült és fokozatosan fellazult. Ezentúl már nem beszélhetünk szigorú, meghatározott rendről, amint ez adatközlőink egymásnak sokszor ellentmondó, éppen a fellazulást, keveredést tükröző adataiból kiderül.

1

9 Annyi törvényszerűség azonban megfigyelhető, hogy az új táncokra általában csak a hagyományos táncok eljárása után került sor.

2

0 A táncrend, a táncciklus, vagyis a szünettől szünetig terjedő táncperiódus utolsó, befejező tánca még jó ideig a friss csárdás maradt.

2

1 A tánciskola megjelenése után nemcsak új táncokkal, hanem új táncillemmel is bővült a bálok lefolyása. A bál menetében csupán annyi változás történt, hogy a 40-es évektől kezdve nem délután, hanem este 7—-8 óra körül kezdték a bálokat, kivéve a még mindig három napig tartó farsangi mulatságot, amelyet továbbra is délután kezdtek. Az ötvenes évektől kezdve a báli alkalmak száma jóval kevesebb lett, a nagy ünnepeken kívül (farsang, búcsú, húsvét) ritkán rendeztek bálokat, helyettük egyre gyakoribbak lettek a teadélutánok, zártkörű mulatságok, amelyek sem rendezésükben, sem hangulatukban nem hasonlíthatók a régi, hagyományos bálokhoz. Táncalkalmak Ahogy a közösség által megszabott törvények előírták, mikor szabad táncolni, úgy megszabták azt is, mikor nem szabad. így a táncalkalmakat követték a tilalmi idők. Elképzelhetetlen volt adventben vagy nagyböjtben bált vagy akár lakodalmat is rendezni. A nagyböjti tánctilalmat használták fel a tardoskeddi fiatalok a tavaszi játékokra. A nagyböjt megkezdésétől naponta kb. este 6 órától 10 óráig fiúk, lányok egy-egy utcában, a megszokott helyükön, saját éneklésükre szinaláztak. Természetesen szigorú különbséget tettek a nappali 127