Új mindenes gyűjtemény 2. 1983
Méryné Tóth Margit: Tradoskedd hagyományos táncai és táncélete
a táncot, játékaiba szervesen beépítette, felhasználta az idősebbektől látott mozgásokat. A gyerekek tánctanulásának harmadik periódusa már a tudatos tanulás kora. A 10—12 éves lányok eljárhattak a fonóba, ott a nagyobbak tanítgatták őket táncolni, vagy ahogy mondják, „megtanulta egyik a másiktól". A tánctanulásban nagy szerepe volt a szülői nevelésnek is. Az említett alkalmakon kívül a nagyobb lányokat, fiúkat otthon a szüleik is tanították táncolni. A szülők rendezték meg farsang idején a „gyerekbálokat" vagy „dudabálokat", ahol dudaszóra vagy citerára táncoltak. Ezeket kimondottan olyan szándékkal rendezték, hogy gyermekeik jól megtanuljanak táncolni. A dudabálon a gyerekek ugyanazon táncokat táncolták, mint a felnőttek, ugyanolyan táncrend szerint. így tanulgatva jutottak el abba az életkorba, amikor a lány nagylány, a fiú legény lett, amikor már eljárhattak a felnőttek mulatságaiba, a bálokba. A bál Tardoskedden a lány 16, a legény 18 éves korában mehetett először bálba. Az első báltól számított nagylánynak, illetve legénynek. Az ifjúkor volt a faluisi táncéletben a legaktívabb időszak, ekkor élték ki magukat korlátlanul a táncban. A közösségi élet más eseményeihez hasonlóan a bálnak is megvolt a maga hagyományos, kikristályosodott formája, rendje. Az íratlan szabályok általános érvényűek voltak, és alóluk nem vonhatta ki magát senki. Minden nagyobb utca lakóinak volt egy dudaháza, ahol hetente egyszer, télen néha kétszer is rendeztek táncot. Itt saját dudásuk zenéjére táncoltak. Nagyobb mulatságaikat (mint a farsangi, búcsúi) kocsmákban rendezték. A kocsmák ugyancsak megoszlottak a falu egy-egy részének fiataljai között, és ott az első legények vezették a bált. Az elkülönülési „szabályt" szigorúan betartották. A lányok soha nem mentek más kocsmába táncolni, csak oda, ahova tartoztak. A legényeknek is szigorúan tilos volt egymás mulatságaiba elmenni, s ha valaki mégis elment, az legtöbbször verekedéssel végződött. 1 5 A települési rend elkülönítő erejénél is szembetűnőbb volt a nemzedékek különválása. Mint említettük, a kisebbek részére gyerekbálokat rendeztek, de a legényeknek, leányoknak is volt külön báljuk, s a házasok is külön rendezték meg táncos összejöveteleiket. Amíg a legénybálba elmehettek a házasok is, főleg a fiatalok, addig az „emberbálba" legényeknek és lányoknak tilos volt elmenni. Ezt nemcsak a társadalom elkülönítési törekvése tette indokolttá, hanem az is, hogy a táncok formai megnyilatkozása egészen más volt a fiataloknál, a legényeknél, lányoknál, illetve a gyerekeknél. Míg a fiatalok egész éjszaka táncoltak, addig a házasok bálján (főleg a „batyubálokon") a tánc mellett jelentős szerepe volt az evés-ivásnak, beszélgetésnek is. Ahogy a bálok rendezésének megvoltak a szigorúan megszabott formái, úgy a táncban való részvétel is bizonyos szabályok szerint történt, és a táncos köteles volt magát alávetni azoknak. A bálba készülőknek báli ruhát kellett ölteniük. A lányok a bálban könnyű kartonszoknyát hordtak, ezt előzőleg erősen 125
