Új mindenes gyűjtemény 2. 1983

Méryné Tóth Margit: Tradoskedd hagyományos táncai és táncélete

Később a gyorsabb ütemű társadalmi fejlődés hatására fokozatosan háttérbe szorultak a táncélet régi közösségi csoportjai. Lassan talajukat vesztették a régi közösségi formák is. A parasztság nagy részének erős polgárosodása következtében tudatos rétegellentétek alakultak ki. Ennek következtében előbb az iparosok, majd a velük lépést tartó módos paraszti réteg vált ki a paraszti közösségből. 1907-ben megalakult az iparoskör, majd még ez évben a földművesek gazdakört létesítenek, s ezek lassan nemcsak a társadalmi, hanem a táncéletnek is központi színhelyévé váltak. E körök megalapításában nagy része volt a falubeli értelmiségnek.

1

0 Amíg egy évtizeddel korábban a falu kulturális életének, főleg táncéletének irányításában döntő szavuk nem volt, ezentúl ez a réteg irányította mindkettőt. Az egyes rétegeknek a kulturális életben vállalt szerepe (a földműves parasztságé a hagyományokhoz való ragaszkodással, az iparosoké pedig a modernizálással) — nagyban hozzájárult ahhoz, hogy külön rendezzék meg a táncalkalmakat. Megszűnt tehát a települési rend szerinti tagozódás, amikor létrejöttek az említett társadalmi körök. A kocsmákat addig a falu egy-egy utcájának fiatalsága látogatta, 1907-től kezdve pedig az iparoskör, a gazdakör, a legényegylet vagy a zsellérek kocsmái lettek. A mulatságokat tehát nem a települési rend szerint rendezték, hanem a fenti, meglehetősen zártkörű társadalmi csoportok tartották egy-egy kibérelt kocsmában. Ez a társadalmi elkülönülés a táncokban jelentősebb változást nem eredményezett, ami a tardoskeddiek tánckedvelésével és közösségi magatartásával magyarázható. Vagyoni szempontok a táncéletből nem zártak ki senkit. Még a legszegényebb társadalmi réteg tagjai is béreltek kocsmát, ahová rendszeresen eljártak táncolni, de az iparoskör mulatságaira is bemehettek, ha a belépőt megfizették. A táncéletben való egységes részvétel azzal járt, hogy minden egyes divattáncot éppúgy időben megtanulták a szegények, mint a gazdagok. A falu táncéletében a következő nagyobb változást 1908-ban az Egyletnek, a falu kultúrházának felépítése jelentette. Ettől az időtől kezdve a bálok színhelye nem a kocsma, hanem a kultúrház volt. Az a körülmény, hogy a jelentősebb mulatságokat (búcsú, húsvét, pünkösd, farsang) a kocsmáknál jóval tágasabb Egyletben rendezhették, megteremtette azt a lehetőséget, hogy a falu lakosságának nagy része egyszerre, egy helyen vehessen részt a mulatságon. Ez a tény még inkább elősegítette, hogy a táncéletből ne maradjon ki senki. Annak ellenére, hogy ezeken a bálokon már úgyszólván az egész falu részt vehetett, a bálokat mindig egy-egy kör rendezte meg. Szinte törvényszerű volt, hogy farsang szombatján az iparoskör, vasárnap a gazdakör, hétfőn pedig a legényegylet rendezte a bált. Ebben az időben pl. egy iparosbál már nem azt jelentette, hogy csak az iparosok vehettek részt rajta, inkább csak azt, hogy a bevétellel az iparoskör rendelkezett. Az Egyletben rendezett mulatságok mellett továbbra is jelentősek voltak a vasárnaponként kocsmákban tartott „vasárnapi táncok".

1

1 Mint mindenben, a táncokban és a táncéletben is bizonyos stagnálást hozott az első világháború. Az addig nagyon is élénk táncélet egyszerre lehanyatlott. A háború alatt a táncos összejövetelek száma 122