Új mindenes gyűjtemény 2. 1983

Blaskovics József: Gömör az oszmán-török uralom idején

Ez csak annyiban érintette Gömör megyét, hogy ettől kezdve az egri oszmán hatóságok minden évben szekereket kértek a gömöri falvaktól, hogy az újvári helyőrség számára élelmiszert szállítsanak. 1683-ban még egy végső kísérletet tettek a törökök Bécs elfoglalására, de sorsdöntő vereséget szenvedtek. A szövetséges hadak 1685. augusztus 19-én felszabadították Érsekújvárt és környékét, 1686-ban pedig visszafoglalták Buda várát is. Buda visszavétele után hamarosan felszabadult az egész Dunántúl, a Duna-Tisza köze, és sor került az északkeleti területek felszabadítására. Caraffa tábornok 1687. december 12-én szabadította fel Eger várát. III A meghódított területek megszervezése és a kondomínium Az oszmán birodalom legfőbb jövedelmi forrásai közé tartoztak a jobbágyoktól és a városi lakosságtól beszedett adók, illetékek és tizedek. Az állami szervek mindent megtettek azért, hogy a lakosság mielőbb visszatérjen otthonába, és folytassa a termelő munkát. Szüle j mán (Szolimán) szultán már Buda bevétele után úgy rendelkezett, hogy „mindenki, kicsi és nagy, szegény és gazdag, maradjon a helyén, a városi lakos a városban, a falusi a falujában, a házas ember otthonában feleségével, gyermekeivel és rokonaival, s folytassa eddigi foglalkozását."

4

0 Az oszmán közigazgatási szervek azonnal felhívták a lakosságot, hogy fizesse az adót, mégpedig annyit és olyan módon, mint korábbi földesurának. Leveleket küldtek a falusi bíróknak, hogy jelenjenek meg a pasa, a bég vagy a defterdár hivatalában, és beszéljék meg az adófizetés, illetve a természetbeni beszolgáltatás időpontjait, nagyságát, és módját. A szlovák lakosságú falvak bíróival a tárgyalás általában nem okozott nehézséget, mert az oszmán hivatalnokok és parancsnokok között sok volt a balkáni szláv,

4

1 úgyhogy az oszmán hadsereg és majd minden hivatal mintegy második hivatalos nyelvként használta a „bosnyák" (szerb-horvát) nyelvet.

4

2 A közeli falvak és nyílt városok a felszólításnak rendesen eleget tettek, siettek „önként" és készségesen hódolatukat tenni, és vállalták az oszmán fennhatóságot, mert ezáltal legalább arról az oldalról megszabadultak a rajtaütések, fosztogatások és rablások veszélyétől. Az „önkéntes behódolás" másik oka az volt, hogy a királyi uralom alatt levő helységek lakossága körében nagy volt az elégedetlenség a magasabb adók, a királyi zsoldos katonaság részéről megnyilvánuló elnyomás, és nem utolsósorban a felekezeti üldözések miatt. Az oszmán uralom első éveiben a falvak annyi adót fizettek, mint korábbi (keresztény) földesuraiknak. A későbbi években azonban az oszmán állami szervek nem elégedtek meg ezzel a rendszerrel, és a birodalom más részeihez hasonlóan saját adórendszerüket igyekeztek érvényesíteni. Mindenekelőtt nyilvántartásba kellett venni minden megadóztatható birtokot és jövedelemforrást. Ezt a nyilvántartást minden szandzsakban és vilájetben a defterdárlik nevű adószedő 12