Új mindenes gyűjtemény 1. 1980

Blaskovics József: Köprülüzádé Ahmed pasa nagyvezír kegyes alapítványai az érsekújvári kerületben (1664-1685)

I—IV. Istanbul, 1947—55, III. 430—431.; Mehmed Necati: Uyvar seferi Topkapi Revan Kth. No. 1308. fol. 2—3. Ennek az értékes kéziratnak a kelte 20 cemaziyelahir 1076 = 1665. december 28. (Mikrofilmjét sikerült megszerezni.) 15 Thúry J.: Az 1663—64. évi hadjárat Rásif effendi nyomán. Hadtört. Közi. Budapest, 1890, 373. 16 Hazai források: Acsády I.: i. m. 165—181.; Matunák M.: Érsekújvár a török uralom alatt, Nyitra, 1901; L. Kočiš: i. m. 21—27.; HaiczlK.: Érsekújvár múltjából. Érsekújvár, 1932; Hóman B.—Szekfü Gy.: Magyar Történet IV. Budapest, 1938; Ortelius redivivus et continuatis. Frankfurt, 1665; török források: I. H. Uzun?ar§ih: i. m. III. 413—418.; Mufassal Osmanli Tarihi IV. Istanbul, 1960, 2112—2115.; Evlijá Cselebi: Sejáhatnáme VI. 1318, 303—386.; Rá§id Tarihi I. 33—48.; Karácson I. és Thúry J.: i. m., továbbá: Karácson I.: Evlia cselebi magyarországi utazásának folytatólagos leírása az 1664—1666. évekből. Budapest, 1908. 17 Rozsnyai Dávid (1641 — 1718) 1663 óta Apafi Mihály erdélyi fejedelem (1661 — 1681) szolgálatában volt mint tolmács. Apafi a nagyvezír meghívására Érsekújvár alá érkezett, és október 18-tól november 14-ig a török táborban tartózkodott. Rozsnyai történeti feljegyzéseit és életrajzát Szilágyi S. adta ki „Rozsnyai, az utolsó török deák történeti maradványai" címmel, in: Monumenta Hung. Hist. II. Scriptores VIII. Pest, 1867. 18 További információul szolgál két újabban felfedezett kézirat: Mehmed Necati: i. m. és Mustafa Zühdi: Tarih-i Uyvar. Istanbul Üniv. Ktph. TY. No. 2488. (Mikrofilmje rendelkezésünkre áll.) 19 Acsády J.: i. m. 194—200. 20 Arról, hogy hogyan alakult a hódoltsági területen a nép élete, a történelmi források nem nyújtanak teljes, megbízható, tárgyilagos képet. Ehhez a török forrásokat is figyelembe kell venni. Ennek a megítélésére a török krónikák és történetírók müvei nem elégségesek. Több és értékesebb tárgyilagos adatot szolgáltatnak a történelmi okiratok, az adóösszeírások és a levéltári anyag. A legfontosabb feladat lenne ennek a levéltári anyagnak a feldolgozása. Ez a munka már sikeresen meg is indult. A magyar turkológusok kiváló munkáin kívül nálunk is megjelent néhány tanulmány: J. Kabrda: Turecké pramene vzťahujúce sa na dejiny tureckého panstva na Slovensku. Hist. čas. IV. Bratislava, 1956, 156—169.; J. Kabrda: Kánúnnáme novozámeckého ejáletu. Hist, čas., 1964, č. 2.; az én alábbi tanulmányaim: Listiny Vysokej porty vo veci obsadenia Košíc, košickej a sedmohradskej dane, Bratislava, 1949, 1—212.; Ein Schreiben des ofener Defterdár Mustafa, in: Charisteria Orientalia, Praha, 1956, 60—71.; Some Notes on the History of the Turkish Occupation of Slovakia. Acta Univ. Carol. Orient. Prag. I. Praha, 1960, 41—57.; Rimavská Sobota pod tureckým panstvom. In: Kapitoly z dejín prírody a okresu Rim. Sobota, Bratislava, 1968, 23—70.; Türkische historische Urkunden aus Gemer. In: Asian and African Studies VIII. Bratislava, 1972, 71—89.; Rimavská Sobota v čase osmansko-tureckého panstva. Bratislava, 1974, 1—365., és több más. 21 Ejálet — az oszmán birodalom legnagyobb adminisztratív egysége (kerület, provincia). A birodalom legnagyobb kiterjedése idején 34 ejálet're oszlott. Magyarország hódoltsági területén 5 ejálet volt: a budai, egri, kanizsai, temesvári és az érsekújvári. Az ejálet legfőbb hivatalnoka a szultán helytartója (mutasarrif), s egyúttal a legfőbb katonai parancsnoka a beglerbég (beylerbeyi) volt. A beglerbégek rendszerint a legmagasabb polgári rangfokozatú egyének voltak pasa vagy vezír címmel. Az ejálet szó szinonimája a vilájet, melynek jelentése szintén kerület, tartomány. 22 A Defter-i mufassal (részletes összeírás) szerint. 59